Versből novellát - vers: Madách Imre - Veszélyes játék
Mindig magamnak keresem a bajt és csak a vakszerencsének köszönhetem, ha sikerül kimásznom belőle.
Mindig magamnak keresem a bajt és csak a vakszerencsének köszönhetem, ha sikerül kimásznom belőle.
kép: Angelpunk - Love |
Huszonöt
évesen itt lakom egy üzlethelyiség tizenhat négyzetméteres
raktárában, az utcai bejáratú trafik hátsó részében, és nem
panaszkodom, mert nem kell fizetnem érte, sőt, pénzt keresek, mert
a nagybátyám jóvoltából csütörtök délután kettőtől
vasárnap este tízig dolgozhatok a trafikban. Árulom a cigarettát,
a dohányt, a rágógumit, kávét főzök és hétfő reggeltől
csütörtök délig a professzor úr laboratóriumában gürizek,
miközben megírom a szakdolgozatomat, melynek egy példánya itt van
a kezemben, aranybetűkkel ott áll a borítón a címe, dátuma, és
ami a lényeg, készítette Cseresnyés Csaba. Természetesen még
előttem áll az államvizsga, amely már nem jelent problémát.
Nagyon
élveztem az egyetemista létet, a kollégiumban sokat buliztunk és
a tanulás többnyire a vizsgaidőszakra maradt, mígnem felvételt
nyertem a mester szakra, és Apám közölte velem, hogy két évet
még finanszíroz a tanulmányaimból, de egy nappal sem többet. Nem
vettem komolyan, hiszen az első házasságából született bátyáim
is úgy lettek diplomások, hogy anyagilag Apa támogatta őket, és
nem láttam okát annak, hogy tőlem miért vonná meg az apanázst.
Továbbra is folytatni akartam a korábbi léha, dorbézolásokkal
tűzdelt, gondtalan egyetemista életem, nagy kanállal enni az
életet, meghódítani minden lányt, aki csak az utamba kerül, s
ameddig csak lehet, elodázni a munkásévek kezdetét.
Csakhogy
nem számoltam Tatai professzor úrral, aki velünk, első éves
mester szakosokkal közölte, hogy hamarosan kiválaszt közülünk
két tehetséges fiatalt, akiket az a megtiszteltetés ér, hogy
segíthetnek neki a kutatásaiban. Engem nem izgatott a dolog, mert
az akkori barátnőmmel éppen egy hosszabb hétvégi kirándulást
szerveztünk, ahol a barátainkkal együtt kiengedhetjük a gőzt.
Vegyésznek készülök, átlagos tehetséggel és különösebb
ambíció nélkül, ezért meglepett Tatai professzor úr döntése,
hogy egyike leszek a kiválasztottaknak. A kirándulásra már nem
tudtam elmenni, a barátnőm pedig azonnal szakított velem, mert nem
hitte el, hogy azon a hétvégén jelenésem volt a professzor úr
laborjában.
Egyik
lány megy, a másik meg jön, gondoltam, elég megalapozatlan
optimizmussal, mert ismét nem számoltam Tatai professzor úrral,
aki szinte valamennyi szabad időmre igényt tartott, és elvárta,
hogy az egyetemen is jól teljesítsek. Az igaz, hogy beleszerettem a
kutatásba, egyre jobban érdekelt a dolog, hogy annak egy
részletéről akartam írni a szakdolgozatomat, és nagy botrány
lett belőle. Professzor úr dühtől vörös arccal üvöltözött
velem, és közölte, majd egy év múlva beadhatom a dolgozatot,
amikorra befejeződik a kutatás, ellenben úgy kell megírnom, hogy
az kisebb bővítéssel a doktori disszertációmnak is megfeleljen.
Ha vállalom, hogy még egy évet rászánok a kutatásban való
részvételre, akkor heti három nap munka mellett ad némi anyagi
ellenszolgáltatást is.
Apám
majdnem gutaütést kapott, amikor megtudta, hogy nincs
szakdolgozatom és még egy év kell a diplomámhoz.
– Nem
érdekel semmiféle professzor, megmondtam, hogy nem adok több
pénzt! Boldogulj, ahogyan tudsz! – üvöltötte és kirohant a
házból.
Anyám
sírva mentegette, hogy Apád két hónap múlva nyugdíjas lesz,
összébb kell húzni a nadrágszíjat, értsd meg, kisfiam.
Megértettem. Lázasan járt az agyam, hogyan tudok a fővárosban
megélni és albérletet fizetni a professzor úr által felajánlott
havi negyvenezerből. Sehogyan.
Napokig
halasztgattam, hogy tudassam Tatai professzor úrral a további
együttműködésünk ellehetetlenülését, amikor váratlanul
beállított apai nagybátyám, Cseresnyés Ciprián, aki habozás
nélkül felajánlotta segítségét, így kerültem ide, a trafik
raktárába, bennlakásos rabszolgának, mégis neki köszönhetem,
hogy most kezemben tarthatom a szakdolgozatomat, és két hónap
múlva államvizsgázom.
Ha
megkérdeznéd, hogyan állok a szerelemmel, akkor megköszönném
kérdésed, és azt válaszolnám, hogy a vegyészet mellett a
szomszédos fodrászüzletben dolgozó Melinda a szerelmem, csakhogy
számára nem én jelentem azt a férfit, akire vágyik, ezért az
iránta érzett szerelmem plátói, de csodálatos.
Melinda
sudár alkatú, szép arcú, nevetős fodrászlány, aki megállná a
helyét bármely szépségversenyen. Érettségi után nem vették
fel a főiskolára, ezért férfifodrásznak tanult, emellett
kozmetikus barátnőjének modellje a szakmai versenyeken.
Nekem
smink nélkül is tetszik, egyszerűen elveszek zöld szeme láttán,
és legszívesebben belefúrnám fejem a nyakába, vörösbe hajló
barna haja tövébe, hogy belélegezhessem a bőre illatát. Álmomban
gyakran arra ébredek, hogy arcomon érzem cseresznyepiros ajkának
érintését, keble halmán nyugszanak kezeim, és arcán még ott
látom a kéjből fakadt izzadság cseppjeit.
Megtanultam
tisztelni a puszta tényeket, ezért számára igyekszem a legjobb
barát lenni, akinek bármit elmondhat, akinek panaszkodhat, akinek
dicsekedhet, vagy akivel egyszerűen együtt hallgathat kávézás
közben.
Ideje
készülődnöm. A bőrkötésű szakdolgozat a helyiség legjobb
helyére kerül, az ágyam feletti könyvespolc közepére. Eszem egy
szendvicset, iszom egy nagy pohár kristályvizet, tusolok,
felöltözöm és megyek, leváltom Magdus nénit a trafikban.
Odakinn
ragyogó az idő, ahogyan Magdus néni mondja, ez az ő ideje, a
vénasszonyok nyara. Kedvelem az öreglányt, aki Ciprián özvegy
anyósa, és nyugdíjasként nem találja otthon a helyét, ezért
szívesen dolgozik a trafikban. Mindenkihez van egy jó szava, örökké
mosolyog és nevetős szemével képes meglátni azt is, amit pedig
mások jobb szeretnének titkolni előtte. Nyitott könyv vagyok
számára, ismeri Melinda iránti rajongásomat, mégsem teszi szóvá.
Melinda
este nyolckor végez és negyed kilenckor már itt van a trafikban,
iszik egy kávét, rágógumit vesz, és ha ideje engedi, akkor tíz
percet, negyed órát elbeszélget velünk. Azt nem tudom, hogy
Magdus nénivel miről fecsegnek, de nekem rendszerint beszámol az
udvarlóiról. Igen, így mondja, udvarló.
Ó,
van belőlük elég! Hiába, nincs az a férfiember, akinek ne
dobogna gyorsabban a szíve, ha egy csodálatosan szép angyal repked
körülötte, miközben ott ül a fodrászszékben, figyelheti a
hatalmas tükörben, mint szépül percről percre kezének érintése
nyomán, és beszélgethet vele, ha kedve tartja, hallhatja csengő
nevetését, amely vidítóan hat a rosszabb napokon is.
Mikor
szerettem bele? Azt bizony magam sem tudom.
Talán
akkor, amikor először mesélte el nekem a mesterfodrász vizsga
középkorú elnökének széptevését, aki kitűnő minősítést
ígért neki egy szerelmes éjszakáért. Képzeld, alig volt haja,
állandóan izzadt, a pocakja meg alig fért a nadrágjában és
dadogott, mondta kajánul nevetve, háromszor hülyítettem a
randevúval, megkaptam a mesterfodrász oklevelemet és leléptettem.
Csillogott Melinda szeme, de tudod, folytatta, a kisujjamhoz sem
érhetett.
Vagy
akkor dobbant először nagyot a szívem, amikor a tökéletes alakú
manöken fiúért rajongott, aki megszólalásig jó pasi volt, de a
hangja, mint egy kamaszé. Képzeld, Csabi, fuldoklottam a
nevetéstől, majdnem elrontottam a frizuráját, csacsogta, majd
ivott egy kortyot a kávéjából, mélyen a szemembe nézett és
lassan lenyalta szája szélről a kávécseppet. Tökéletes alakja,
jegyezte meg, igazi Adonisz!
A
harmadik férfiért kamaszként rajongott. Csabikám, ő lesz az
igazi, jelentette ki határozottan, és hosszan mesélte, hogy a
magas, jóképű, harmincas vállalkozó nagyon gazdag, BMW-el jár,
drága éttermekbe viszi vacsorázni, kétszer voltak színházban
is, legközelebb hosszú hétvégére Prágába mennek. Néhány nap
múlva könnyes szemmel közölte, hogy nős a pasi, és lefújta az
utat.
A
negyedik udvarlója szépreményű alanyi költő palánta volt, aki
szépeket mondott, és úgy tudott udvarolni, mint korábban senki
más, és virágcsokrokat küldött neki a fodrászüzletbe. Tudod,
Csabi, mit csinál velem? – kérdezte és átnyúlt a pult felett,
megfogta a kezem, mélyen a szemembe nézett, csak ezt, mondta és
gyengéden megszorította az ujjaimat. A szívem majdnem kiugrott a
mellkasomból, de tartottam magam. Érted, kérdezte suttogva, le nem
véve kezét a kezemről, csak a kezemet fogta meg, amely kevés egy
egészséges nő számára. Csak bólogattam, gombóc szorult a
torkomba, talán jobb is, mert mit mondhattam volna Melindának, azt,
hogy minden éjjel vele álmodom, és szeretnék mellette ébredni?
Inkább kihúztam kezem a kezéből és megsimogattam az arcát. Te
vagy a legszebb nő a világon, erre egyszer rájön az a tökfilkó
is, biztattam.
Két
hete nem láttam Melindát, pedig többször elmentem a fodrászüzlet
előtt. Lehet, hogy máshová ment dolgozni? Vagy szabadságon van?
Nem, az nem lehet! Rémlik, mintha két hónappal ezelőtt elejtett
volna egy félmondatot arról, hogy benevezett egy bécsi
fodrászversenyre.
Hiába
tudom, hogy nem tartozom a karrierjét egyengetni tudók közé, a
külsőm sem vetekedhet Adonisszal, a pénztárcám pedig kidurrant
léggömbnél is laposabb, ráadásul szépeket sem tudok mondani, de
Melinda igazán értékelhetné a barátságomat annyira, hogy nem
lép le szó nélkül!
Csikorogva
fékez az utcán egy taxi, nagy csomagokkal Melinda száll ki belőle
és egyenesen idetart. Nagyon elegáns. Új a parfümje! Meglepődök.
– Szervusz,
Csabi! Pizzát hoztam és pezsgőt!
Csipog
a mobilom. Nagybátyám üzeni, hogy kivételesen azonnal bezárhatok.
Kipattanok a pult mögül és bezárom a bejárati ajtót. Melinda a
nyakamba ugrik és szájon csókol. Öt perc múlva közli velem,
hogy ünneplünk. Három dolgot, a szakdolgozatomat, a versenyen
nyert különdíját és azt, hogy mától kezdve egy pár vagyunk!
Reggel
lakrészem apró asztalán, az üres pezsgős üveg mellett, ott
dermed dobozában az érintetlen pizza.
– Nem
baj, szívem – suttogja fülembe Melinda, - ráérünk megenni. Ez
lesz a reggelink és a vacsoránk!
– Én
másra éhezem! – replikázok és megcsókolom, hogy ne tudjon
ellentmondani.
Úgy
érzem, nem is akar.
Kedves Attila! Látom, hogy a "Versből novellát" pályázat nem zárult le, így elküldtem egy írásomat.Olvastam hogy nem lesz értékelés, de azért még elfogadjátok a pályázatot? Üdvözlettel Klári.
VálaszTörlésKedves Klári!
TörlésA pályázat lezárult. Természetesen átnézzük, és amennyiben belefér a keretbe, nem lesz akadálya.
Üdv:
Attila