3. Kornis Virág: A SZORONGÓ

Az alkotó ember pályázat harmadik helyezett novellája:

Kornis Virág: A Szorongó

A kertben gyűltek össze, egy régi, ám felettébb jó karban tartott öregember kebelén, aki ha elnevette magát, a gyepen zöld nevetés hullámzott végig.

Nemzedékek hagyománya volt ez a vasárnap, melyet hiába is próbáltak volna elodázni, mindannyian vágytak rá, mint a szerelemre. A kapu - kicsi, kék szem, fölötte az ív, mint a szemöldök - kacsintva nyílt és tárult. Az udvar, óriási száj, benne a konyhából kiáramló illatokkal, elnyelte és elrendezgette az érkezőket az udvaron.

Itt a fáknak nem pusztán koronája volt, hanem sörénye. Hatalmas, ágaskodó hím oroszlánok képzetét keltették az érkezőkben, akik megpróbáltak szemmértéket venni róluk. S megállapították, hogy a tölgyek mind egy-egy Bábel tornya, nem beszélve a fenyőkről, melyekre nem is találtak megfelelő hasonlatot.

2. Csehi Andrea: PIPPA JÁTÉKA

Az alkotó ember pályázat második helyezett novellája:

Csehi Andrea: Pippa játéka

    

    Pippa felriadt. A kukásautó az ablaka alatt éktelen ricsajjal robotolt. Aztán, amikor a fémes csikorgás fölé becsatlakozott egy férfi hisztérikus tenor szólója is, a zaj egyszerűen elviselhetetlenné vált, és Pippa kénytelen volt kikelni a puha ágyból:

- Ezt nem hiszem el! Nézze meg mit csinált a kocsimmal! Végighúzta az egész oldalát! Az istenit! Azt a rohadt…

Az ablak tompa surranással csukódott be, útját állva a további szitkozódásoknak. Pippa csipke hálóingjében, lehunyt szemekkel állt ott. A fejével nyomta be az üveget.

1. Lengyel Gábor: A HARKÁLY

Az alkotó ember pályázat nyertes novellája:

Lengyel Gábor: A HARKÁLY

A napszakok között a hajnalt szerette a legjobban, a pirkadat alkímiáját, az első hang, az első fény és az első árnyék egybeolvadását. A zsalugáter résein beszűrődő derengés sejtelmes fényt hintett az éjszakából alig kibontakozó szobára, a vakablakként sötétlő festményekre, a bútorok tömbjére, a szanaszéjjel dobált ruhákra, az ágyra, a mellette nyugvó párja takaratlan testére. A szemlélődő maga sem értette, miért talál minden alkalommal gyönyörűséget az öntudatlan szendergésben kitárulkozó mezítelen test aprólékos megfigyelésében. A részletek mindig ugyanazok voltak, mégsem unta meg sosem, hogy szemével végigbarangolja az ismerős testtájakat.

Alighogy a nap első sugarai megcsillantak a kihajtott ablaktáblán, a kertben egy láthatatlan karmester pálcájának intésére felhangzott a madárvilág koncertje.