Meglepetés III.

E-könyveink mostantól a Moly-on is megtalálhatóak az alábbi linkeken:
Az alkotó ember / Képekbe dermedt világok
A megálló / Miért?

Meglepetés I. : Alkotó ember - Képekbe dermedt világok

Kedves Szerzők!

Hoztam nektek egy kis szemezgetni valót. :)

"A napokban felkérést kaptam, hogy az Írnom kell! blog két, eddig megjelent antológiájáról írjak véleményt. Örömmel vállaltam a feladatot, mert szeretek új íróktól és új műfajokban olvasni. Itt mindkettő adott volt.

Azt már a kötet elején leszögezik, hogy amatőr írók műveiből szemezgethet a vállalkozó kedvű olvasó, viszont a művek nem estek át szerkesztésen. Úgy gondolom, ez bizonyos esetekben megbocsátható. Egy szerkesztő sok időbe és sok pénzbe kerül.

Kezdő írók gyakori hibája a sok szóismétlés és a túlzó hasonlatok, a nem megfelelő központozás… Ezek tanulható dolgok. Ami elsőre javasolni tudok, hogy legyen bármilyen rövid is az írás, a szerzőnek célszerű bétákat keresnie. Lehetőleg más korú és neműeket. Ők olyan helyesírási, fogalmazási és logikai hibákat is észrevehetnek, amiket az író nem.

Tudom, milyen nehéz egy kezdőnek, ha szárnyait bontogatva kap kritikát, jártam ebben a cipőben. Az elsőkön sokan nehezen teszik túl magukat, egyesek sokáig nem írnak. A kezdeti sértődöttségen azonban túl kell lendülni, és meglátni a mögöttes tartalmat. Nem azért húzzák le az írást, hogy keresztbe tegyenek a másiknak, hanem hogy felhívják a figyelmet a hibákra, amik kis tanulással orvosolhatók. A sértő kritikát amúgy is könnyebb felismerni, mert érdemi tanácsot nem tartalmaz. Ezekkel pedig nem kell törődni.

De térjünk is rá a novellákra." -> Tovább

E-könyv: Alkotó ember, Képekbe dermedt világok

Írnom kell! blog: Alkotó ember, Képekbe dermedt világok - e-könyv

Megjelent, a képre kattintva letölthető a tavalyi év pályázatainak nyertes novelláit tartalmazó e-könyvünk.
Formátum: epub
Megjelenés: 2015. november 12.
Ár: ingyenes

Megjelenés

Lassan, ahogy az őszi falevél hull, érkeznek a javított novellák a szerzőktől. Azt követően nekiállhatunk összeállítani az első e-könyvünket az "Alkotó ember" és a "Képekbe dermedt világok" pályázat nyertes novelláiból.
A várható megjelenés: 2015. október-november

Írnom kell! blog - Alkotó ember, Képekbe dermedt világok

Dwayne Hudson: Időbe zárt halál

– Mindig ámulatba ejt, hogy az emberiség több ezer éves történelme alatt elkövetett számtalan gaztett után még mindig vannak emberek, akik képesek a perverziót magasabb szintre emelni – egyenesedett fel Tehát Tamás, és beletúrt deresedő hajába, majd kollégájához fordult. – Mit gondolsz, ez szürrealista művészetnek számít?

A szobába épp belépő Trill Dávid felnézett jegyzettömbjéből és megvonta a vállát.

– Szerintem bűncselekménynek számít.

kép: Julie de Waroquier -Unconscious Life

 Tamás arcán halvány mosoly futott át, majd hanyag eleganciával odalépett társa mellé, szétcsapta vörös béléses éjfekete Crombie kabátját, és zsebre dugta kezét. Övén ott lógott szolgálati fegyvere a pneumatikus tokban, mellette egy apró, téglalap alakú szerkezettel, amelyen egy kék led világított halványan. Ha az utcán futnánk össze Tehát Tamással, inkább gondolnánk, hogy valamelyik nagynevű egyetem professzora, semmint rendőrnyomozó.

Ugyanígy Trill Dávid is előbb néznénk minimálbérért gürcölő munkásnak, semmint rendőrnek. Kopott, rojtos farmernadrágjában és nyúzott motoros dzsekijében nem nyújtott éppen illusztris látványt. Az ő övén nem volt pisztolytáska, se különös szerkezet, csupán egy hosszú, vékony bőrtok lógott le róla, amely vékony szíjjal rögzítette tartalmát: egy fából készült pálcát.

1. Szigeti Letisa: Az énekes

A "Képekbe dermedt világok" pályázat első helyezett novellája

kép: Kekai Kotaki - The Druid

Anyám csak egyetlen gyermeket hozhatott világra a halála előtt, és apám nem vett maga mellé másik feleséget. Engem a falubeli asszonyok nevelgettek: megetettek, felöltöztettek, és történeteket meséltek nekem az északi, vad földekről, ahol még szabadon járnak az erdődémonok. Fákban rejtőző szellemekről, alakváltó démonokról beszéltek. Úgy tartották, hogy az északi népek békében élnek ezekkel a lényekkel, beszélnek velük, és a védelmüket élvezik.
     – De már nem sokan maradtak – mondta apám, mikor az északiakról kérdeztem –, mert hanyatlik a tudásuk. Egyre többen felejtik el a régi nyelveket. De nekünk szükségünk van a szövetségükre.
     Az északi, szabad népek tőlünk csaknem olyan idegenek voltak, mint a fosztogatók. A régi történetek egy népről szóltak, nem sokról, de ez a nép aztán szétszakadozott, és a régi testvérek eltávolodtak egymástól. Akadtak, akik tisztásokon települtek le, kivágták a fákat, és házakat építettek. Mások ott maradtak a lombok alatt, hogy őseik tudását gondozzák, és együtt táncoljanak az erdei szellemekkel. Megint mások pedig a fekete hegyekbe vándoroltak, ahol a föld hideg és kietlen. Élelmet nem sokat ad, de fémet igen, és a fémből fegyvereket lehet kovácsolni. A hegyek hidege megkeményítette azokat az embereket, elfeledtetett velük minden rokonságot, és kegyetlenné tette a szívüket. Így hát időről időre elhagyták otthonukat, előbújtak a hegyek rejtekéből. Portyázó csapataik rátámadtak a békés falvakra, elraboltak mindent, amit bírtak, és lemészárolták az útjukba kerülő embereket. Így halt meg anyám, aki menekülni próbált a fosztogatók elől, de lándzsát döftek a hátába.

2. Köles Hajnalka: Lány a babák mögött

A "Képekbe dermedt világok" pályázat második helyezett novellája

Azt hiszem, vannak olyan történetek, amelyek egyszerűségükkel bűvölik el az embert. Ilyenkor, szinte nem is történik semmi, semmi olyan, amit szavakba lehetne önteni. Nincsenek nagy harcok, ahol birodalmak sorsa dől el, nem lehetünk szemtanúi csodával határos megmeneküléseknek és felgyógyulásoknak, nincsenek nagy bukások és felemelkedések. Mégis, amikor a végére érünk, egy aprócska borzongás fut végig rajtunk, libabőrös lesz a karunk, és valami ott legbelül, elkezd bizseregni. Valamilyen mélyről jövő bizonyossággal pedig tudjuk, hogy mennyire, kimondhatatlanul jó élni, és ebben az életben néha az apró dolgok jelentik a legtöbbet. Ez a történet is ilyen. Figyeljétek, mikor kezd el bizseregni a szívetek.

Augusztus volt. Lassan a végéhez közeledett a nyár. Reggel már nyirkos volt a fű, este egy kicsivel korábban sötétedett. Néha hűvös szelek borzolták a lányok szoknyájának szélét, és bizony ilyenkor elkélt már a kardigán is. Meglepően hamar véget ért ez a csodálatos évszak, és vele együtt valami más is a végéhez közeledett.

Éva a kis virágágyás szélén várakozott, ahogy megbeszélték, ahol annyiszor találkoztak már. Hátát a vaskos téglákból épített házfalnak döntötte, amely ontotta a napközben magába szívott meleget. Nézte a megfakult virágokat, az elszáradt füveket, és az elmúlásról gondolkozott.

kép: Ti-R - As Long As I Feel You Love Me

3. Fülöp Dorottya: A lovag és az újságíró

  A "Képekbe dermedt világok" pályázat harmadik helyezett novellája

A kávé is íztelennek tűnt azon a kedd reggel. Sőt, nemcsak a kávé, de még az a csokireszelékkel megszórt süti is, amit a sarki vegyes üzletben szokott vásárolni, mielőtt munkába megy és amelyet olyan jól esik suttyomban megdézsmálni az asztal alatt, amikor senki sem figyel. Hiába, annak sem volt már ugyanolyan íze, és ami még annál is nagyobb gond: rajtakapták amint épp megkóstolta. Micsoda balszerencse! Pedig mindent a megszokott terv szerint vitt véghez. „Véletlenül” levert néhány golyóstollat az íróasztalról, lehajolt, hogy felvegye és amíg kereste a tollat, addig néhány sütit eltüntetett a dobozkából. Csakhogy éppen akkor lépett a háta mögé a főszerkesztő úr, aki nem igazán kedveli ha bárki bármiféle élelmet fogyaszt az irodában, és főleg ha azt „aljas módon, rejtegetve teszi” - ahogy mondta Vencelnek - vagyis inkább amit megértett Vencel abból a szitokáradatból, amit a fejére zúdítottak.

kép: Darek Zabrocki - Lonely rider

Vencel előbújt az íróasztal rejtekéből, természetesen csak akkor, amikor a főszerkesztő úr elhallgatott. Felült a székére és gyors tempóban írni kezdett valami cikket a szombati virágkiárusításról, aminek már egy ideje készen kellett volna lennie. A főszerkesztő urat nem hatotta meg ez a munka iránt érzett hirtelen fellángolás. Egy kis ideig figyelte, hogy miként próbál összehozni néhány mondatot, aztán a vállára tette a kezét. Vencel számára már eleve baljósnak tűnt a helyzet, mert ha egyszer a főszerkesztő úr mellette álldogál, az sosem vezet jóra. A kéz vállra tételéről már ne is beszéljünk.

3. Pigler Zita: Az ezeréves tölgy

A "Képekbe dermedt világok" pályázat harmadik helyezett novellája

Egy hatalmas robaj hallatszott a keleti hegyláncon túl. A föld fájdalmasan megremegett, a fák kínjukban sírva fakadtak, a sziklák ordítva gördültek a közelben csordogáló kis patakba. A természet csendjét az állatok kétségbeesett üvöltése törte meg; a madarak észt vesztve repültek minél messzebb a sziklafaltól, az emlősök és hüllők a letört faágak és a sűrű aljnövényzet között szlalomozva keresték a kiutat. Pár perccel később ismét a csend vált úrrá a legősibb erdőn, úgy tűnt, a rengeteg nyugodtsága átragadt a benne élő flórára és faunára is.

kép: Kekai Kotaki - The Druid

A rózsaszínből lilába változó lenyugvó égbolt sosem látott színeket öltött. Mintha az erdőt körülölelő szellem is sejtette volna, hogy ez az alkony más, mint az eddigiek. A hideg északi szél most lágyan cirógatta az óriásira nőtt fák leveleit, kedvesen szólt az avarban lapuló apró állatokhoz. A távolban vékony fekete oszlopok ostromolták a kékessé váló égboltot, amelyek percről percre egyre vaskosabbak és sűrűbbek lettek. Az erdőt megvilágító hold sugara egyre halványabbá vált; az eddig háborítatlan természetre most sötétség borult. A nyugati domb mögött csörrenés, csattogás hallatszott, majd néhány fenyő visítva dőlt a fekete földre, hatalmas port hagyva maguk körül. Sárgás fémdobozok jelentek meg az északi ormon, méretes karjukkal a patakba tolták a bérc tetején lévő egyenetlen talajt. A füstoszlopokat lángcsóvák váltották fel, amelyek őrjítő fájdalmat okozva égették meg az útjukba eső élőlényeket, akik kínjukban néma imát rebegetek a Védőszentjükhöz.