E-könyveink mostantól a Moly-on is megtalálhatóak az alábbi linkeken:
Az alkotó ember / Képekbe dermedt világok
A megálló / Miért?
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A megálló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A megálló. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. február 24., szerda
2016. február 22., hétfő
Meglepetés II. : A megálló - Miért?
Címkék:
A megálló,
Andi könyves blogja,
Miért,
Pályázat
2016. január 20., szerda
Megjelent legújabb e-könyvünk
Ha már türelmetlenül várod a Miért? pályázat dobogós novelláit, akkor máris olvashatod őket a ma megjelent e-könyvünkben. A blogra majd hétvégétől, heti bontásban kerülnek fel.
A megálló, Miért? novelláskötet, a 2015. évi pályázataink dobogós novellái.
Formátum: epub
Megjelenés: 2016. január 20.
Ár: ingyenes
Szerzők:
Agatha Keyguard, Andi Sweet, Ferenczi Szilvia, Győrvári József, Keresztesi Dorottya, Köles Hajnalka, L.Bird, Marc O' Weaks, Saláth Barbara, Sipos Zsuzsanna, S. M. Kinda
Innen letölthető: E-könyveink
![]() | |
|
Írnom kell! - A megálló - Miért?
|
Formátum: epub
Megjelenés: 2016. január 20.
Ár: ingyenes
Szerzők:
Agatha Keyguard, Andi Sweet, Ferenczi Szilvia, Győrvári József, Keresztesi Dorottya, Köles Hajnalka, L.Bird, Marc O' Weaks, Saláth Barbara, Sipos Zsuzsanna, S. M. Kinda
Innen letölthető: E-könyveink
2015. augusztus 28., péntek
Marc O Weaks: A megnemálló
![]() |
| "A megálló" pályázat Első helyezett novellája |
Emberek állnak a buszmegállóban és a buszra várnak.
De hiába a várás, hiába a remény, a busz nem jön.
Nagyjából öt percenként tűnik úgy, mintha most, mintha mindjárt, aztán mégsem.
Az emberek pedig csak állnak, és várnak. Először csak néhányan, aztán egyre többen és többen.
Mert az újonnan érkezők azt hiszik, hogy azért vannak itt már annyian, mert pont itt, és nem is soká épp jönni fog.
Ennyi ember nem tévedhet, ennyi ember nem várhat hiába.
A már ott ácsorgóknak pedig reményt adnak az újak. Hiszen miért állnának be ők is, ha nem fog jönni? Miért csapódnának hozzájuk határozottan, úgy lépve a megállóba, mint akik tudják, mint akik birtokában vannak a tudásnak, ha nem jön már sohasem.
De hiába a várás, hiába a remény, a busz nem jön.
Nagyjából öt percenként tűnik úgy, mintha most, mintha mindjárt, aztán mégsem.
Az emberek pedig csak állnak, és várnak. Először csak néhányan, aztán egyre többen és többen.
Mert az újonnan érkezők azt hiszik, hogy azért vannak itt már annyian, mert pont itt, és nem is soká épp jönni fog.
Ennyi ember nem tévedhet, ennyi ember nem várhat hiába.
A már ott ácsorgóknak pedig reményt adnak az újak. Hiszen miért állnának be ők is, ha nem fog jönni? Miért csapódnának hozzájuk határozottan, úgy lépve a megállóba, mint akik tudják, mint akik birtokában vannak a tudásnak, ha nem jön már sohasem.
Marc O Weaks: A pilitelorok bánata
![]() |
| A megálló pályázat Sci-Fi/Fantasy kategória Első helyezett novellája |
Két pilitelor lebegett a villogóra kapcsolt megállóban.
Most először jártak itt, de jól ismerték már a váróhelyek működését, hiszen az egész bolygón egységesítették a tömegközlekedést.
Végre.
Mert óriási káosz volt, amíg minden szolgáltató azt és úgy csinált, ahogy csak akart.
Itt volt például a fővárosi közlekedés. Rengeteg különböző népcsoport utazott állandóan innen oda, meg onnan ide. Jöttek és mentek az emberek, a pilitelorok, a mokalománok, a pendrapontók és a többi világ lakói. Hála a bolygórendszereket összekötő interglobális közlekedési rendszernek.
Csak a helyi közlekedés volt csapnivaló. Egészen addig, amíg végre nem egységesítették. Most nem kellett mást tenni, csak besétálni, belebegni, becsúszni, belobbanni a megállót jelző amőbába, aminek a tetején ettől felkúszott és villogni kezdett a jelzőfény. És minden újabb leendő utas esetén eggyel feljebb kúszott és eggyel gyorsabban villogott. Ezzel jelezve az érkező járműnek, hogy meg kell-e állnia, és hány utasra kell számítania.
Most először jártak itt, de jól ismerték már a váróhelyek működését, hiszen az egész bolygón egységesítették a tömegközlekedést.
Végre.
Mert óriási káosz volt, amíg minden szolgáltató azt és úgy csinált, ahogy csak akart.
Itt volt például a fővárosi közlekedés. Rengeteg különböző népcsoport utazott állandóan innen oda, meg onnan ide. Jöttek és mentek az emberek, a pilitelorok, a mokalománok, a pendrapontók és a többi világ lakói. Hála a bolygórendszereket összekötő interglobális közlekedési rendszernek.
Csak a helyi közlekedés volt csapnivaló. Egészen addig, amíg végre nem egységesítették. Most nem kellett mást tenni, csak besétálni, belebegni, becsúszni, belobbanni a megállót jelző amőbába, aminek a tetején ettől felkúszott és villogni kezdett a jelzőfény. És minden újabb leendő utas esetén eggyel feljebb kúszott és eggyel gyorsabban villogott. Ezzel jelezve az érkező járműnek, hogy meg kell-e állnia, és hány utasra kell számítania.
2015. augusztus 23., vasárnap
Köles Hajnalka: Szálljunk fel a buszra!
"A megálló" pályázat
helyen osztozó novellája
Langyos nyári éjszaka volt, és mi az Astoriánál vártuk az éjszakait. Imádtam a belvárost, akkor is, amikor a levegő remegett a Rákóczi út felett, de Budapest éjszaka teljesen más volt. Mintha idegen világba cseppentem volna.
A korábban ivott rozétól még kellemes zsibongást éreztem a fejemben, nevettem mindenen hangosan, de nem akartál rám szólni, hagytad, hogy jól érezzem magam. Beléd karoltam, és a tiedhez igazítottam a lépteimet.
Ahogy ott álltunk a megállóban, olyanok lehettünk, mint valami előző korból itt maradt pár, én a pörgős szoknyámban, a festett számmal, amiről már félig lekopott a rúzs, te pedig a félhosszú hajaddal, a farmeringeddel, és a cigarettáddal, amit még csak félig szívtál el.
2015. augusztus 22., szombat
Sipos Zsuzsanna: TALÁLKOZTUNK MÁR...
A megálló pályázat
„Már megint késik a buszom” – mondja magában Tilda, egy kisvárosi fiatal nő, aki egyébként egy sikeres cégnél vezetői asszisztensként dolgozik. Tilda kb. 165 cm magas, félhosszú, hullámos barna haja van és zöld szemei.
Esik az eső, de reggel a kedvenc fehér nadrágkosztümjét vette fel.
2015. augusztus 21., péntek
Tris McAdams: KISKEDVENCEK
![]() |
| kép: Edina - Funny Monsters |
"A megálló" pályázat Sci-Fi/Fantasy kategóriában
Négy ember állt a megállóban, és a buszra várt. Az utca szokatlanul üresnek tűnt ezen a fülledt meleg napon. Pár pillanattal később, havazni kezdett. A négy ember egyszerre kapta fel a fejét: legalább 25 fok volt. Döbbenten néztek egymásra, majd vissza az égre. De a havazás, amilyen váratlanul kezdődött, olyan hirtelen abba is maradt.
Az idősödő nőről patakokban folyt a víz, hátára tapadt ruhájában türelmetlenül topogott. Megint túlöltözött. Sose tudta eltalálni mit lenne érdemes felvenni, s ha már így esett, inkább több legyen rajta, mint kevesebb. Utált fázni. A torka is kiszáradt. Kihajolt, hátha jön a busz. Az a nagydarab fiatalember persze úgy állt meg, hogy ne lássa enélkül. Naná, hogy nem jön, állandóan késik. A lába majd leszakadt. Odavonszolta magát az üléshez és lerogyott rá. Szatyrát maga mellé lendítette, s az kisebb csörömpöléssel tottyant a fémülőkéhez. Szuszogva próbálta összeszedni az erejét. Fenekét vágta a fémrács, ami kényelmetlen magasan volt, lába úgy lógott a levegőben, mint gyerekkorában, és a megálló oldalüvegei felerősítették a meleget. Hátán még egy izzadságpatakocska indult el. Egyre feszültebb lett. Fészkelődve oldalra fordult, és akkurátusan elkezdte feltúrni a szatyrot, a vizesüvegéért.
2015. augusztus 20., csütörtök
Andi Sweet: Harminc
![]() |
| kép: Christopher Hibbert - Bus Stop |
"A megálló" pályázat
És még az eső is elkezdett esni.
Hát igen. Most már biztos, hogy ez az – gondolta magában Pippa. Mármint életének eddigi legszarabb napja. Már kora reggel tudta, hogy utálni fogja. És eddig egész hűen tartotta is magát ehhez. Az egész azzal kezdődött, hogy be kellett szólnia az ablaka előtt csiripelő, hajnalban kelő madaraknak. De nagyon csúnyán. Annyira, hogy utána kénytelen volt szórni egy kis müzlit az ablakpárkányra, engesztelésképpen.
Később kávé helyett kakaót kapott a kávézóban, de már csak későn vette észre, busszal kellett közlekednie, mert lerobbant a kocsija, és végül nevetség tárgyává vált az új munkahelyén. Nem elég, hogy mivel ez volt álmai munkája, amúgy is halálra stresszelte magát, a mai tréningen még el is írták a nevét. Pappi. Szuper. Nagyon köszönöm. Mostantól gúnynevem is van, és még csak a kisujjamat sem kellett megmozdítanom érte.
2015. augusztus 19., szerda
S. M. Kinda: B-re várva
![]() |
| kép: Dmitry Savin - Bus stop |
A megálló pályázat
– Már negyed hét. Rég itt kellene lennie a B-nek – A nő még egy pillantást vetett az órájára, mintha az bármit is segítene a helyzetükön, majd idegesen végigsimított domborodó pocakján. A baba teljesen mozdulatlan maradt.
– Nincs ebben semmi különös, folyton késik. – A szakállas, rongyos ruhájú férfi egyik lábáról a másikra állt, és az ezüstös utat figyelte. Ezen a ködös estén nem sok látszott belőle. Az egyik fáról, ami minden bizonnyal ott lehetett valahol mellettük, csak nem látták, ütemesen csöpögött a víz. Pontosan olyannak hallatszott, mint egy óra kattogása.
– Sehol egy telefonszám – rikoltott fel hirtelen egy egyenes hátú, telt asszonyság a buszmegálló táblája előtt. – A menetrendet valamelyik guillotine alá való kiszedte. Felháborító. Egyszerűen felháborító! Mit képzelnek ezek magukról?! Be fogom perelni az egész társaságot!
A nő levette tekintetét a tábláról, aminek tetejét a köd miatt látni sem lehetett, és kihívóan meredt két társára. Mivel azok nem válaszoltak, inkább csak lesütötték a szemüket vagy az alig látszó útra pillantgattak, úgy gondolta, nyugodtan folytathatja a monológját.
– A B-nek mindig időben kellene érkeznie! – kezdte, majd tartott némi hatásszünetet. – Mégis, mit gondolnak, ráérünk életünk végéig várni rá? Na nem, azt már nem!
Az asszonyság újra a másik kettőre nézett, de azok továbbra sem reagáltak, inkább meredten bámultak a ködbe, ahonnan a B érkeztét várták. Mintha oda tudnák csalogatni.
– Ugyan mi bajuk maguknak?! – kiáltott felháborodva az asszony. – Ilyen bumburnyákokkal én még nem találkoztam! Hát nem állnak ki a saját jogaikért? Nem veszik észre, hogy most dühöngeniük kellene?
Ferenczi Szilvia: Alámerülés
![]() |
| kép: Pete Latham - On the Pier |
kép forrása: http://petelatham.deviantart.com/art/On-The-Pier-435028749
A megálló pályázat: Fantasy/Sci-Fi kategóriában:
A tenger hullámai a mólót csapkodták. Lassan hajnalodott, de a köztéri lámpák még égtek, foltokban megvilágítva az egyelőre sötétségbe borult kikötőhelyet. Az egyik kétágú kandeláber a déli részre épített buszmegálló előtt állt. A lámpafej olyan formát öltött, mint egy hal farokuszonya, és úgy magasodott ott, akár a hely cégére.
Dockland – hirdette egy keskeny tábla. A fémből és plexiből épült megállóban egy tizennyolc év körüli lány várakozott. Egyedül ült ott. Megborzongott a hűvös levegőtől, ezért összehúzta magán a sötétkék dzsekit, amit a padon talált. Szőke haját némileg eltakarta a fejére húzott kapucni. Most vetett egy pillantást a mögötte kifüggesztett menetrendre. Még várnia kellett. Túl korán érkezett, de el akarta érni a városba induló legkorábbi járatot. Időnként fészkelődött, mert a megállóba helyezett, fából készült padot egyre kényelmetlenebbnek érezte. Körülnézett. A megállóval szemben, a kikötő túlsó felén még éjjel sem állt meg a munka: óriási daruk rakodták a konténereket a teherhajókra. A környezet egyszerre tűnt a lány számára idegennek, de egyben megszokottnak is.
2015. augusztus 14., péntek
A megálló - eredményhirdetés és értékelés
2015. július 3., péntek
Lezárult "A megálló" pályázat
Ami külön örömünkre szolgál, hogy a pályázók mertek kipróbálni valami újat, és bemerészkedtek más zsánerek díszletei közé is.
![]() |
| kép: Niken Anindita - the bus is late |
Az eredményhirdetés Augusztus 20-án csütörtökön lesz.
Köszönjük szépen a részvételt Mindenkinek.
Farkas Viktória és Vass Attila
~ Írnom kell! ~
2015. március 28., szombat
A megálló - pályázat
A megálló pályázat eredménye
A következő pályázatunknak nem témája lesz, hanem instrukció alapján kell megírni a maximum 2.500 szavas történetet. A szituáció: Emberek állnak a buszmegállóban és a buszra várnak. Arra kérünk titeket, hogy a lehető leghűbben mutassátok ezt meg nekünk. A buszmegálló lehet nagy- vagy kisvárosban, faluban, főút mellett.
A következő pályázatunknak nem témája lesz, hanem instrukció alapján kell megírni a maximum 2.500 szavas történetet. A szituáció: Emberek állnak a buszmegállóban és a buszra várnak. Arra kérünk titeket, hogy a lehető leghűbben mutassátok ezt meg nekünk. A buszmegálló lehet nagy- vagy kisvárosban, faluban, főút mellett.
![]() |
| kép: Niken Anindita - the bus is late |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)









