2014. május 17., szombat

Hasznos tippek íráshoz I.



A kérdésre, hogy egy nem sikeres (bár ez elég szubjektív) író tud-e megfelelően az írásról érdemlegeset mondani, egy hasonlatot hoznék fel a sportból.
- Nem minden sikeres edző volt sikeres sportoló, és nem minden sikeres sportoló lesz sikeres edző. -
Mindenhez kell egy adott készség, hogy nyitottak legyünk befogadni minden olyat, amitől az adott területen jobbak lehetünk. Nem másoknál, hanem mindig magunknál. Ebből adódik, hogy egy kevésbé sikeres írónak is lehetnek jó meglátásai.

Hogyan írjunk jó történetet?

Tömören a válasz: Közérthetően.
Kicsikét kifejtem bővebben is. Amikor egy történet kipattan a kreatív elménkből, az olthatatlan vágy tettekre ösztönöz minket, hogy ezt másokkal megoszthassuk, képzeletvilágunk utazóivá tegyük őket. Ezért leírjuk, majd megosztjuk velük.
Soha ne feledjük, hogy ők nem azt látják, élik át, amit mi. Csak hasonlót. Az általunk megjelenített szimbólumok, ábrázolások annyit mondanak nekik, amennyire az ő életükben szerepelnek ezek a dolgok. Legyen szó bármilyen műfajról, a megalkotott fogalmak, szavak, mind kapcsolódnak képzeletvilágunk valamely megtestesüléséhez. De ez a képzeletvilág a miénk, egyéni és nem a közösség által széleskörűen ismert. Aki ír, általában mind egy kis saját szubkultúra részese.
Ahhoz, hogy a saját képzelgésünk találmányai széles körben ismertté váljanak, ne legyenek idegenek az olvasók számára. Olyan fogalomtárat kell megalkotnunk, amelyet az ő kreatív elméjük, majdhogynem teljes mértékben értelmezni tud. (ilyenek pl.: fúziós generátor, hiperhajtómű) A példákban olyan szavak kombinációját láthattuk, ha nem is a teljes szó jelentésével van tisztában az olvasó, az egyik szó ismerős számára, tisztában van annak funkciójával, és így a tudata kiegészíti és megjeleníti elméjében a képet róla.
Mert írhatom én, hogy vertikális toler, hiprabolis indukció vagy térkoordinációs parallaxis, az olvasó csak néz és hülyének érzi magát. Bocsánat a kifejezésért, de én így szoktam érezni magam, amikor hasonló kifejezésekkel találom magam szemben. Volt olyan regény, aminek az első pár oldalán tucatnyi olyan kifejezés szerepelt, aminek a jelentését nem értettem és a könyv hamar papírhulladékként végezte. Szerintem az író nem erre szánta regényét. Kivéve, ha az a kevéske díjazás érdekelte, amit a regényéért kapott a kiadótól. Viszont előrevetítve az ilyen író jövőjét, hát, nem túl rózsás.
Nem attól lesz egy írott alkotás egyedi, hogy új szavakat, fogalmakat kreálunk. Nem muszáj a nevesebb, befutott írok által kreált kifejezéseket alkalmazni, vagy a sorozatokból, képregényekből meríteni. (kivétel, ha fanfiction-t írsz) Lehet a szó egy sima hétköznapi kifejezés kicsit átvariált változata. A mai napig azt mondjuk az autó üzemanyag mennyiségét növelő pedálra, hogy gázpedál. Pedig nem is gázt adunk vele. A gyorsításra való felszólítás pedig így hangzik: Adj gázt! A mai napig, hány olyan szót használunk, ami már csak a funkciót jelöli és nem magát a tárgyat. Mégis értjük. Az én véleményem az, hogy az írásnál ugyanezt kell tennünk. Az adott kifejezés által elképzelt funkciót jelenítse meg az elménkben, az olvasók elméjében.
És ez még csak az eleje, amire ha figyelünk, egy történetet jól megírhatunk.

~Vass Attila ~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése