2014. június 3., kedd

A cselekmény

Mitől lesz érdekes egy írás, letehetetlen egy olvasmány? Attól, hogy történik benne valami.
A Kezdő írók kézikönyve ezt a témát alig három oldalon tárgyalja. A legtöbb írástechnikai tanulmány kiemelt helyen említi, hogy minden valamire való írás összefoglalható egyetlen mondatban. A feladat világos: legyen a történetünknek egy vezér gondolata, egy "legfőbb kérdése", amire a választ keressük.
Nézzük meg az elmúlt évek két híres sikerkönyvét, milyen vezérgondolatot írhatunk le hozzájuk.
Harry Potter: "Legyőzheti-e a kis árva varázslópalánta a legveszélyesebb fekete mágust, akit valaha a hátán hordott a Föld?"
Alkonyat: "Kiteljesedhet-e az ügyetlen kamaszlány szerelme a minden szempontból  tökéletes vámpírfiúval?".
Ilyen és ehhez hasonló kérdésekben foglalhatjuk össze, miről szól egy mű.
Művünk minden leírt mondatát azzal a szemmel vizsgáljuk meg, hogy szolgálja-e az a mondat ennek a legfontosabb kérdésnek a megválaszolását.

Ez a vezérgondolat lesz az, ami összehozza a szereplőinket, ami beindítja az eseményeket. E nélkül a történet egyszerűen széthullik, szavak és mondatok összefüggéstelen áradata lesz, aminek se füle, se farka.
A legfőbb kérdésünk, ez a vezérgondolat három elem révén jut kifejezésre: a főszereplő, a főszereplő célja, és a főszereplő útjába kerülő konfliktusok, miközben el akarja érni ezt a célt.
További fontos feladatunk a mű végére valamilyen választ adni a fő kérdésre. Feltétlenül választ kell adnunk, ami lehet "igen", "nem" és "talán" is. Ami a válaszadásnál fontos, hogy a válasz a történetből fakadjon. Nem lehet egy teljesen légből kapott, oda nem illő válaszunk. Például "nem, Harry Potter nem győzi le tudjuk kit, meg sem küzd vele, mert állást kap egy büfében, ahol nagyon tetszik neki egy lány". Vagy "igen Bella összejön Edward-dal, de végül nem maradnak együtt, mert Bellának a sok esőtől begöndörödik a haja, ezért inkább visszaköltözik az anyjához", vagy  esetleg megjelenik Penge és levadássza Edwardot.
Az ilyen megoldások legfeljebb a Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvben működnek.

Akik írunk, mind tudjuk, hogy amikor jön az ihlet, nincsenek feltétlenül ilyen központi kérdések és válaszok. Néha csak egy karakter születik, önállóan, egyedül, esetleg már megvan a neve, de, hogy mi történik vele és mit fog csinálni, ezt még nem tudjuk. Leghőbb vágyunk, hogy bemutassuk őt mindenkinek, hogy lássák, milyen nagyszerű alak, úgy, ahogy mi látjuk. Néha csak egy érzés van, egy hangulat, és feltétlenül szeretnénk szavakba önteni.
Mindezt MEGTEHETJÜK. De kizárólag akkor lesz ez mások számára is élvezetes, ha egy komplett, kerek történetbe illesztjük. Ne várjunk az "ihlet"-nek nevezett sült galambra, hanem: találjuk ki, alkossuk meg ezt a történetet.

Farkas Viktória

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése