Hasznos tippek íráshoz II.

     

Most, hogy már tudjuk, hogyan fogalmazzuk meg a mondandónkat, tovább viszem a gondolatot ezen a területen. A közérthetőség egy része annak, hogy az olvasók értsék, mit akarok mondani, megmutatni a szavakból szépen felépített mondatokkal.
„ A leírás az író képzeletében indul el, de az olvasóéban kell véget érnie. ” - Stephen King

      Ezt az intelmet sose veszítsük szem elől. A történetekben rejlő válaszok nem kizárólag akkor teszik tartalmassá, emelik ki az írást, ha konkrétan megadjuk őket. Játszunk a képzelettel olyan szinten, hogy az olvasó képzeletére bízzuk, amit a történet mond számára. Hogy magára vonatkoztatja-e vagy sem, az már rajta múlik. Vigyázni kell, ne írjunk mindig tanmeséket, ne akarjunk folyamatosan erkölcsi és morális kérdésekben állást foglalni. Nem tisztünk és az ilyen írásaink kevésbé lesznek népszerűek, mint amikor kizárólag a helyzet viszonylagos objektív bemutatására helyezzük a hangsúlyt. Bízzunk az olvasó értelmi és érzelmi képességeiben, hogy az adott képet, amit alkotunk számára, megérti.

      Előfordulhat az a helyzet - ez az amire a legtöbb író áhítozik -, hogy olyan katarzisban részesítjük ezáltal az olvasót, hogy gondolkodásmódja gyökeresen megváltozik, életszemlélete új alapokra kerül. Nem lehetetlen, hajrá!

      Kinyitottuk az olvasó képzeletkamráját, ideje megalkotnunk a történetünket.

      Akárhonnan nézünk egy írást, akkor tud számunkra meggyőző lenni a történet, ha az a világszemléletünkkel megegyezik. Ezért soha ne törekedjünk, hogy mindenkinek tetsző írást akarjunk alkotni. Ez csak kudarchoz vezet. A saját beállítottságunk megadja az alapot ehhez. Induljunk el ezen az ösvényen. Ahogy lassan haladunk az erdő sűrűjébe, úgy fedezzük fel azokat az építőelemeket, amelyek stabil szerkezetét fogják adni az írásainknak, ezek fogják meghatározni majd a stílusunkat is. Ne kapkodjunk! Van, akinek az első pillanattól kialakult kézjegyei vannak, van, akinek kell egy kis idő.

      Sokszor fogunk olyan pofonba belefutni egy-egy pályázatnál, hogy az egyedi hangvételű írásunk a "Recycled" mappába vándorol. Ezért érdemes a pályázatok között a számunkra megfelelőt kiválasztani. Megmondom őszintén, nehéz lesz. :) A zsűritag egyéni értékítélete erősen rányomja a bélyegét a szubjektív értékelésre. Ez nem baj. Sőt! Aki tényleg megfelelő készséggel és alázattal viszonyul az íráshoz, az tanul ezekből a tapasztalatokból és jobbá válik.

      Maradjunk az írásunknál, amit azért írunk és teszünk elérhetővé, mert a bennünk felgyülemlett gondolatokat, érzéseket, világokat szeretnénk minél több embernek megmutatni és mint büszke szülő, dicsekedni velük.

„Bármilyen idősek vagyunk is, csak az olyan történetet tartjuk meggyőzőnek, amely összhangban van gondolkodásunk alapelveivel” Bruno Bettelheim – A mese bűvöletében

      Szóval, a történetet úgy rakjuk össze a fellelt építőanyagokból, hogy a saját gondolkodásmódunk logikai rendszere sose csorbuljon. Teljes meggyőződés tükröződjön benne. Ha benned is kétség merül fel egy-egy részlettel kapcsolatba, akkor állj meg addig, amíg ezt minden kétséget kizáróan meg nem szünteted. És itt jön képbe az objektív kutatómunka. Járj utána, ásd bele magad, fedezd fel azt a világot, amiről írni akarsz, és ezt tedd úgy, hogy aki olvassa, egy percre se akarja lerakni a könyvet. (Mert ugye mindünk célja, hogy szép, illatos papír formában kerüljünk az olvasók kezébe :D)

      Merjünk blődséget írni, ha a fejünkben kialakult történet logikailag megfoghatatlan. Rugaszkodjunk el a valóságtól még akkor is, ha éppen egy történelmi regényt írunk. Nem volt ott senki, még mi sem, hogy objektívan megcáfolhassák az írottakat. De soha ne mondjunk ellent saját felfogásunknak. Mert amit mi fogadunk el valóságnak, azt tudjuk hitelesen, kétséget kizáróan magabiztosan leírni.
      A műfajoknak megfelelés, mint olyan, számomra nem létezik. Ha mindenképpen megfelelni akarunk egy adott zsánernek, akkor óhatatlanul a sablonok rabjai leszünk, és amíg ezen nem változtatunk, addig ne is ábrándozzunk egyedi írásról. Nem teszünk mást, mint hűen másoljuk a már régóta ismert és elcsépelt kliséket. Gyakorlásnak nem rossz, de inkább ne tegyük. A végén még rossz szokások rögzülhetnek bennünk, amelyektől azután nehéz megszabadulni. A besorolást hagyjuk meg az igazi kritikusoknak. Mi foglalkozzunk az élvezhető történetalkotással.

      Itt ki kell térnem egy lényeges technikai részre. Gépelünk, verjük a billentyűzetet, szavak, mondatok, sorok garmadája lepi el a képernyőt. Szó szerint. Sokunknak fel sem tűnik az elején, és a későbbiek során szintén elsiklunk felette, hogy kellő szövegformázás nélkül az egész szöveg egy egybefüggő falat alkot. Amennyiben nem sorról-sorra halad az olvasó, hanem egyben látja, akkor egy áthatolhatatlan akadálynak érzi és inkább letesz az olvasásról. Használjuk bátran az Enter-t és a TAB-ot egy új gondolat indításánál. A legtöbb helyen nem fordítanak erre kellő figyelmet, hogy az amatőr, kezdő írók figyelmét erre felhívják, és sokan nem értik, miért véreznek el a pályázatokon. Ennek oka egyszerű. A megformált szöveghez szokott zsűri alapból negatívan áll hozzá egy ilyen történethez és a történet egyedisége nagyon nehezen tudja erről a pontról kibillenteni őket. Ezért írtunk egy rövid ismertetőt nektek, amiben az alapvető formázási beállításokat mutatjuk be. -> Formázás, ha már Írnom kell!

      A kellemesen szellőssé tett írást élvezettel fogják olvasni, könnyen veszi fel az olvasó a fonalat, ha megzavarják az alkotás élvezete közben. Egy pici apróság, mégis pozitív érzetet kelt az összhatás.

Folyt. köv.

           ~Vass Attila ~