Hasznos tippek íráshoz V. - Szöveggondozás

Hjajj, a szöveggondozás! Ez az egyik legnehezebb feladat. Nem, nem a regény vagy novella megírása, hanem a szöveggondozás. Miközben írunk, főleg ha sokat, akkor folyamatosan fejlődünk. Egy novellánál ez nem annyira észrevehető, mint egy regénnyi terjedelemnél. Ez a fejlődés megmutatkozik az első és utolsó mondatokban, fejezetekben. Éppen ezért, miután hagytuk érni a történetet a fiókban, majd újra elővesszük, máris számos apró, néha nagyobb hibát veszünk észre. Javítgatjuk is rendesen őket. Mégis, idővel nagyon belefárad az ember. A történet nem csak a papíron, vagy a szövegszerkesztőben létezik, hanem az alkotóban is. Sőt, teljes egészében az alkotóban létezik, ezért könnyedén siklunk át hibáink felett, mivel a belsőnkben rejtőző világ kiegészíti a hiányosságokat.

kép: Peter Irvine - The Writer

Ezért nem szúrnak szemet például sokszor az olyan bakik, mint a szóismétlések, ami alá nem csak az egymáshoz közeli azonos szavakat értem, hanem például a különböző, tagmondatokat összekötő, igeidőt kifejező szavakat is. Ilyenek a: és, hogy, majd, volt, is, csak, már, stb.

A hétköznapi beszéd során elfogadható, ha sokat használja az ember, de egy irodalmi elbeszélésben már elég zavaró tud lenni. Alább pár példa, hogyan lehet tőlük megszabadulni.

Szóismétlések gyomlálása:

Ilyen volt:

"Az adattárolók kialakítása nem volt egyszerű, ebben segített nekünk Zsanett. Az ő ismeretei az agyról és működéséről, a benne való információtárolásról nélkülözhetetlen segítség voltak a munka folytatásához."

Ilyen lett

"Az adattárolók kialakítása nem volt egyszerű, ebben segített nekünk Zsanett. Az ő ismeretei az agyról és működéséről, a benne való információtárolásról nélkülözhetetlen segítséget nyújtottak a munka folytatásához."

Ilyen volt:

"Elővettem a telefonom, beírtam egy újabb kódot, és átküldtem a zárnak. Hosszú sípolás, és a zár kattanása jelezte, az ajtó nyitva.”

Ilyen lett:

"Elővettem a telefonom, beírtam egy újabb kódot, és átküldtem a zárnak. Egy hosszú sípolás után a zár kattanása jelezte, az ajtó nyitva.”

Ilyen volt:

Az első dolgom a víz szerzése lesz nappal. A Duna vízéből már száz éve sem volt ajánlott inni, mára egyenesen mérgező. Egy pohár víz annyi mérgező anyagot tartalmazott, amely egy felnőtt embert órákon belül megölt. Nem a baktériumok, hanem a benne lévő vegyi anyagok miatt. Ez az átka, amikor egy folyó több országon is keresztülfolyik. A többi folyóval sem volt szerencsénk, akármilyen nemzetközi egyezményt is írtak alá a folyó mentén lévő országok. Mind csak a saját érdekét nézte.

Ilyen lett:

Az első dolgom lesz nappal, hogy vizet szerezzek. A Dunából már száz éve sem volt ajánlatos inni, mára egyenesen halálos. Egy pohárnyi annyi mérgező anyagot tartalmazott, amely egy felnőtt embert órákon belül megölt. Nem a baktériumok, hanem a benne lévő vegyi anyagok miatt. Ez az átka, amikor egy folyó több országon is keresztülfolyik, és az országok, amelyeken keresztül elérte a tengert, fittyet hánytak a nemzetközi egyezményekre, csakhogy a saját érdekeiket kielégítsék. (végül ez a bekezdés teljesen át lett írva:) )

A jelenlegi legutolsó verzió belőle:

Megnyaltam száraz ajkamat. Alaposan kiszáradtam, amihez a menekülést követő hányás szintúgy hozzájárult. Vízre volt szükségem. Talán több száz évvel ezelőtt nyilvánvaló lett volna a Dunából inni. Ez már száz éve sem volt egy életbiztosítás, mára kimondottan halálossá vált. Elég lett volna egy maréknyi, de talán egy korty is, hogy azonnal végezzen egy felnőttel. A benne lévő mérgező anyagok koncentrációja olykor százszorosan meghaladta a bolti tisztítószerekét. Ez az átka, amikor egy folyó több országon át érte el a tengert, és azok fittyet hánytak a nemzetközi egyezményekre.

részletek: A.G: Hawk – Kvantumlélek című regényéből

Ez volt az egyik része a szöveggondozásnak. Utána jön a nagyobb falat, amikor már úgy érzi az alkotó, hogy kész a mű, ő már nem tudja jobbá tenni. Jöhetnek a tesztolvasók, akik véleményükkel elkeserítik, hogy még mindig nem tud írni, és inkább hagyja a francba az egészet. De nem kell csüggedni. Higgyétek el, minden sikeres író mögött egy nagyon jó lektor, és egy nagyon jó szerkesztő áll. Nagyon sokat lehet tanulni a tesztolvasók véleményeiből, ami idővel beivódik az írásba, de teljesen hibátlan munkát sosem fogunk alkotni. Végtére is emberek vagyunk, vagy mi a szösz. Ezért jogunkban áll tévedni, hibásat írni. Emellett a véleményezések rámutathatnak logikai, kronológiai, stílusbeli hibákra, amelyeket még jobb azelőtt javítani, mielőtt nagyközönség elé állunk a történetünkkel vagy kiadóhoz küldjük.
Ha ez is kész, jöhet a tölgyfahordó, és érleljük még pár évig. Amikor pedig eltelt vagy hét év, kivesszük, újraolvassuk. Na! Ekkor jövünk rá, azóta már sokkal jobban írunk, ezért ez mehet a szemétbe.

Amennyiben Stephen King, Murakami Haruki, Kurt Vonnegut, Jo Nesbø, Charles Bukowski, Mihail Bulgakov, Victor Pelevin, Robert Charles Wilson és még sorolhatnám, így tett volna, az irodalmi élet sokkal szegényebb lenne ma. Fogadjuk el a tényt. Ha jól csináljuk, a következő mindig jobb lesz, mint az előző. Ha mégsem? Akkor valamit nagyon rosszul csináltunk, és komoly hiányosságokkal küzdünk a történetírás terén. (Ilyen esetben tényleg érdemes elgondolkozni azon, hogy a történetírás-e a legjobb önmegvalósítási eszköz számunkra.)

A szöveggondozás része a kész dokumentum (azért jobb már a történet írás megkezdése előtt beállítani a Stílust) formázása. Erről itt nem ejtenék szót, ebben a cikkünkben (Formázás, ha már írnom kell) bővebben olvashattok róla. A kellően megformázott szöveg nem csak olvasási élményt nyújt, hanem esztétikait is. Az olvasók szeme hozzá van szokva a könyvekben lévő formázáshoz. Ezért ha ilyen írást lát valaki, sokkal könnyebben boldogul vele, mint egy hanyagul formázott szöveg esetében.

Ugyancsak nem térnék ki a gondolatok megfelelő tagolására, hisz nem a magyar nyelvtan általános iskola alsó tagozatos tananyagának a felelevenítése a célunk.

A párbeszédek pedig külön cikket érdemelnek, mert az már a Központozás címszó alá tartozik. :)

Majd végül jön az újraolvasás, újraolvasás és megint csak az újraolvasás, hogy biztosak legyünk benne, sikerült minden hibát kijavítani. Megnyugtassalak? Nem fog sikerülni! :) Miután közzéteszed, elküldöd pályázatra, beadod a kiadónak, rögtön ezután ha beleolvasol, máris vagy tucatnyi hibát vélsz benne felfedezni.