Viccadict: Rézvörös csábító

Versből novellát - vers:  Madách Imre - Veszélyes játék

Trey nem várt semmit az éjszakától. Csupán barátai unszolására tartott velük a szokásos összezördülésre. A bár ajtaja előtt álldogált, fejében a menekülési útvonalat tervezgette. Csak otthon akart ülni, bekapcsolni egy jó filmet vagy játszani egyet a jól bevált, értelmetlen számítógépes játékai egyikével, amiből édesanyja véleménye szerint rég ki kellett volna nőnie.

Fáradt sóhaj kíséretében lenyomta a kilincset, közben gondolatban átkozta magát, amiért olyan erősen hű volt az ígéreteihez. Tudta jól, hogy a barátai csak jót akarnak neki, a részvételéhez pedig azért ragaszkodnak annyira, mert teljesen tisztában voltak vele, hogy Trey maga alatt van. Hónapokig tűrték, hogy magába zárkózzon a szakítás után, de mostanra megelégelték a dolgot és önkényesen eldöntötték, hogy az élete nem mehet így tovább. Talán igazuk volt, és valóban elő kellett már bújnia a csigaházából.

kép: John M. Smith - Copper Rose

A bárpultnál azonnal megpillantotta a társaságot. Három legkedvesebb cimborája sört szürcsölgetett, mikor meglátták a fiút jókedvűen intettek neki. De Trey tekintete rég nem rájuk szegeződött. A barátai körében egy rézvörös hajú lány nevetgélt. Arcára a hőség piros rózsákat varázsolt, szeme csillogott az érzelmektől. A társaságban minden férfi tekintete leplezetlenül rá szegeződött, mindannyiukról rajongás sütött.

Trey nyelt egyet, majd sietős léptekkel csatlakozott a barátaihoz. Sok új alakot vélt felfedezni a körben, mióta elszigetelődött a társaságtól sokan csatlakoztak hozzájuk. Javarészt férfiak, akik egy erős kézszorítással üdvözölték. A vörös hajú lány Trey elé lépett, két puszit nyomott az arcára, parfümjének édes illatával körülölelve őt.

– Szia! Eshter vagyok – mutatkozott be. Hangja lágy dallamként csengett a fülében.

– Trey – vágta rá megjátszott közönnyel.

Érkezésének újdonsága hamar elszállt, a társaság újra csak a lányra koncentrált, így Trey, jobb cselekvést nem találva, kikért egy italt. Figyelte a hatást, amit Esther gyakorolt a barátaira. Mikor a lány intett a pultosnak, hogy benedvesíthesse a torkát valami alkohollal, hárman is ugrottak neki, hogy állják az ital árát. Esther kicsit sem tűnt meglepettnek. Egy halvány mosoly jelent meg az arcán, meg sem fordult a fejében, hogy a dolgok alakulhatnának másképpen is.

Trey-nek azonnal rá kellett jönnie, a lány teljes mértékig hozzá volt szokva a figyelemhez. Természetesnek vette, hogy kihasználhatja a fiúkat, akik szemmel láthatólag teljesen odavannak érte. A fiúban felvetődött a kérdés, vajon mennyit csalódhat még az emberekben. Hirtelen még vonzóbbá vált a távozás ötlete.

Esther alakja közvetlen előtte rajzolódott ki. A lány tekintete egyenesen őt fürkészte, tenyere a vállára simult, egyértelművé téve, hogy valóban Trey-nek intézi kérdését.

– Dohányzol, Trey? – Váratlanul érte a kérdés, illetődötten igent intett. A lány kihúzta magát, csintalan mosolyt villantott felé. – Kijönnél velem? – kérdezte bájosan.

Trey összevont szemöldökkel nézett rá. Védekezően a pohara felé biccentett. – Még nem ittam meg. Biztosan a többiek is örömmel kikísérnek – intett a fiúk felé, majd kifejezéstelen arccal belekortyolt az italába, nyomatékosítva mondandóját.

Esther leplezve zavarát felnevetett. Ujjait rézvörös tincsei közé fúrta. – Ne már! – bukott ki belőle játékos pillantást vetve rá. Egy leheletnyivel közelebb hajolt a fiúhoz, szemét egy pillanatra sem vette le róla. – Hozhatod a piát is, ha félsz, hogy megisszák! – kacsintott egyet, majd mielőtt Trey tiltakozhatott volna, a csuklója köré fonta ujjait és a kijárat felé vonszolta.

A fiú még hallotta ahogy háta mögött bosszúsan összesúg a társaság.

Esther egy cigarettásdobozt húzott elő zsebéből. Trey felé nyújtotta a dobozt, de a fiú elutasította a néma ajánlatot a sajátja felé intve. Meggyújtotta a füstölnivalót, Esther végigsimított a kézfején, miközben elvette tőle a gyújtóját. Trey hátrált egy lépést érintése elöl.

– Iszonyú meleg van odabenn! – jelentette be szélesen vigyorogva.

Trey bólintott, majd mélyet szippantott a bagóból. Szótlanul bámulta az eget, magában a másodperceket számolgatta. Magán érezte a lány érdeklődő tekintetét.

– Mi is a bajod velem pontosan? – kérdezte érzelemmentes hangon. Trey akaratlanul is felnevetett. – Mi olyan vicces? – Hangjában sértettség csengett.

– Nem hittem volna, hogy ezt tudod überelni! – nevetett Trey. – Valaki nem olvad el tőled azonnal és máris meg vagy bántva? – Esther szeme összeszűkült, de mégis úgy tűnt, a fiú szavai érzékeny pontot érintettek. – Komolyan, Esther, légy őszinte! Ha én is olyan rajongással tüntettelek volna ki, mint azok a srácok odabent, most itt lennénk? Ez nem rólam szól, csakis rólad, igaz? – kérdezte gúnyosan, mire a lány bűntudatosan a földre sütötte szemét. – Csak arra nem gondolsz, hogy ők is emberek! Ők azért tepernek, mert tényleg érdekled őket! De láthatóan neked ez nem fontos.

Trey elnyomta a cigarettát a kopott hamutálon, majd az ajtó felé indult.

– De igenis fontos – szólt utána Esther. A fiú felhorkantott, a válla fölött vetett egy megvető pillantást a lányra, majd bement a bárba.

Újra elfoglalta helyét a bárszéken, majd nem törődve a kérdő pillantásokkal, beszélgetésbe elegyedett azokkal, akik annyira ragaszkodtak a jelenlétéhez. Nem tudta megállni, hogy szemügyre vegye az ajtón belépő Esthert. Egy törékeny pillanatra egymás szemébe néztek. Ezúttal a lány szeme fájdalomtól csillogott. Arca püffedtebbnek tűnt. Trey szíve görcsbe rándult, mikor rádöbbent, tényleg megríkatta azt a lányt az előbb. Hirtelen megkérdőjelezte magában, hogy helyes volt-e olyan kíméletlenül kegyetlennek lenni vele.

Esther ahelyett, hogy csatlakozott volna hozzájuk a női mosdó felé vette az irányt. Trey nagyot nyelt, figyelmen kívül hagyta a szemrehányással telt kérdéseket és újabb italt kért. Mire kiszolgálták Esther újra berobbant a társaság körébe, több energiával telve, mint amennyit Trey valaha látott. De biztos volt benne, hogy csak hazugság. Nem szabad bedőlnie neki, nem szabad megsajnálnia! Nem kedvelheti meg, hiszen Trey jól ismeri az Esther-hez hasonló lányokat. Csak kitépné a szívét és eltűnne örökre.

– Akkor táncolunk, vagy mi lesz? – kiáltott fel a lány, kérdését a többieknek intézve.

A fiúk ujjongva robogtak a táncparkettre. Esther hosszan a szemébe nézve kezdett mozogni a zenére. Kihívó mosolyra húzta a száját, majd lehunyta szemét. Az ócska lámpa gyenge fénye megvilágította dekoltázsát, ruhája kiemelte nőies alakját. Trey minden izma megfeszült. Kénytelen volt bevallani magának, vonzódik a lányhoz. Akarja őt, ismerni akarja, érinteni, csókolni, ahol éri. Az esze kétségbeesetten tiltakozott, de Trey öntudatlanul közeledni kezdett a lányhoz. Esther ártatlanul nézett fel Trey-re, aki a derekára simította tenyerét. Tekintetük összefonódott, Esther átkarolta a nyakát, szótlanul táncoltak a félhomályban.

– Azt hittem, rossz embernek tartasz – rebegte gúnyolódva, de Trey nem tudta figyelmen kívül hagyni a hangjában csengő bánatot.

Mielőtt átgondolhatta volna, mit csinál, megcsókolta. Ajkainak érintése elvette az eszét, úgy érezte, nem tud felülkerekedni ostoba vágyain. Gyorsan húzódott el tőle, bensőjében félelem gyülekezett. Nem lett volna szabad. Megpördült tengelye körül, a kijárat felé vette az irányt.

Még hallotta, ahogy a lány a nevét kiáltja, de nem állt meg. Szaporábbra vette lépteit, már-már futólépésben vetette ki magát a bárból.

Tudta, hogy hülyeséget csinált. Próbálta kiűzni gondolataiból a lányt, de nem járt sikerrel. Újra és újra megtöltötte elméjét csókjuknak emléke. Trey elhatározta, hogy minden erejét abba fogja fektetni, hogy távolmaradjon a lánytól. Nem akart ő is egy lenni a lány trófeái közül. Nem akarta, hogy Esther győzzön. Nem hagyhatja, hogy meghódítsa őt is. De Trey pontosan tudta, hogy mind hiába. A lány már győzött.