Meglepetés III.

E-könyveink mostantól a Moly-on is megtalálhatóak az alábbi linkeken:
Az alkotó ember / Képekbe dermedt világok
A megálló / Miért?

Meglepetés I. : Alkotó ember - Képekbe dermedt világok

Kedves Szerzők!

Hoztam nektek egy kis szemezgetni valót. :)

"A napokban felkérést kaptam, hogy az Írnom kell! blog két, eddig megjelent antológiájáról írjak véleményt. Örömmel vállaltam a feladatot, mert szeretek új íróktól és új műfajokban olvasni. Itt mindkettő adott volt.

Azt már a kötet elején leszögezik, hogy amatőr írók műveiből szemezgethet a vállalkozó kedvű olvasó, viszont a művek nem estek át szerkesztésen. Úgy gondolom, ez bizonyos esetekben megbocsátható. Egy szerkesztő sok időbe és sok pénzbe kerül.

Kezdő írók gyakori hibája a sok szóismétlés és a túlzó hasonlatok, a nem megfelelő központozás… Ezek tanulható dolgok. Ami elsőre javasolni tudok, hogy legyen bármilyen rövid is az írás, a szerzőnek célszerű bétákat keresnie. Lehetőleg más korú és neműeket. Ők olyan helyesírási, fogalmazási és logikai hibákat is észrevehetnek, amiket az író nem.

Tudom, milyen nehéz egy kezdőnek, ha szárnyait bontogatva kap kritikát, jártam ebben a cipőben. Az elsőkön sokan nehezen teszik túl magukat, egyesek sokáig nem írnak. A kezdeti sértődöttségen azonban túl kell lendülni, és meglátni a mögöttes tartalmat. Nem azért húzzák le az írást, hogy keresztbe tegyenek a másiknak, hanem hogy felhívják a figyelmet a hibákra, amik kis tanulással orvosolhatók. A sértő kritikát amúgy is könnyebb felismerni, mert érdemi tanácsot nem tartalmaz. Ezekkel pedig nem kell törődni.

De térjünk is rá a novellákra." -> Tovább

E-könyv: Alkotó ember, Képekbe dermedt világok

Írnom kell! blog: Alkotó ember, Képekbe dermedt világok - e-könyv

Megjelent, a képre kattintva letölthető a tavalyi év pályázatainak nyertes novelláit tartalmazó e-könyvünk.
Formátum: epub
Megjelenés: 2015. november 12.
Ár: ingyenes

Megjelenés

Lassan, ahogy az őszi falevél hull, érkeznek a javított novellák a szerzőktől. Azt követően nekiállhatunk összeállítani az első e-könyvünket az "Alkotó ember" és a "Képekbe dermedt világok" pályázat nyertes novelláiból.
A várható megjelenés: 2015. október-november

Írnom kell! blog - Alkotó ember, Képekbe dermedt világok

Wágner Szilvia: Nagymama húslevese

     Emlékszem, megkértem, pontosan mondja el. Ne vegyen semmit sem egyértelműnek, ne gondolja, hogy tudom, mert nem. Lépésről lépésre magyarázta. Mindig kitért rá, hogy mely folyamat után, mit fogok látni. Mit jelent, ha habosodik, mit az, ha nem. Mitől olyan igazi. Miért mondják rá, hogy erőt ad, miért, hogy meggyógyít.

kép: Natalia Ciobanu - Grandmother 7 

     Késő este volt. Állt a bál a konyhában. Nem miattam. Más is meg akarta főzni, csak megivott helyette mást. Véres volt a vágódeszka, az ajtókeret. Szegény kezét mindig metélte. Akkor is, ha ivott, akkor is, ha nem. Elfog a rosszullét a sajnálattól. Létezik, hogy összeszorul a gyomrod és kiül az ajkad fölé, pontosan az orrcimpáid alá a nedvesség. Nekem rendre kiszökik. Nem az iszonyattól, hanem az annyi év után most már felesleges féltéstől.

Czégány Szandra: Várva várt ihlet

kép: Night Terrors by cocoaferrett

Ó, a francba, csak kezdjek el írni valamit. Komolyan. Csak pár sort, a többi majd úgyis jön magától. Ezt komolyan nem hiszem el. Tényleg most nem jön semmi, mikor egy hetem van a leadási határidőig. Jellemző. Végül is költő vagyok vagy mi. Jönnie kellene mindig. Talán fel kellene másznom a Parnasszusra ihletért. Vagy az Olümposzra.

Á, inkább pihentetem a dolgot, lemegyek energiaitalért. Persze, szinte azzal van tele a hűtő. Ja, meg a tegnapi szendvicsem maradéka. Lehet, hogy rendelnem kellene valamit, mielőtt éhen maradok.

– Hát, nem ártana – feleli szinte bólogatva Angie, a macskám.

– Te is éhes vagy, mi? – simogatom meg a fejét.

Zakariás Cecília: A vázlatfüzeten túl

kép: Magic by geonebieridze

Egy napsütéses szombat reggel tökéletesen el tud feledtetni minden kötelességet, az esszéírással és a mosogatnivalóval együtt. Zinka is csak a gyönyörű fényviszonyokra gondolt, és elhatározta, ma végre a főtéri szökőkút előtti padon ülve fog zavartalanul rajzolni. Úgy vélte, jobb minél előbb elindulni, hisz a belváros ódon épületei sem fognak örökké ott állni. A buszmegálló felé sétálva a felhőtlen eget kémlelte, és majdnem el is mosolyodott. Csak a hirtelen feltámadt szél zavarta, ami folyton arcába fújta kócos halványbarna haját. Kicsit szorosabban fogta vázlatfüzetét, és még egyszer leellenőrizte, tényleg elhozta-e a megfelelő ceruzákat.

A belvárosban már leszegett fejjel sietett a megszokott padhoz. Csak a tavalyi burkolás óta elszabaduló utcaköveket és ócska bőrcipőjét látta, fejében viszont már a tervezett kép kezdett összeállni. Elővette vázlatfüzetét, és nekilátott. Egyre csak szaporodtak a vonalak, melyek lassan kezdtek a szemközti épületre hasonlítani. Valami mégis megzavarta az alkotásban.

Kutasi Horváth Katalin: Íráskényszer

kép: Writing by jlmack

Egy kicsit már megint megszöktem mindennapi önmagamtól. Ez is én vagyok, mindig is én voltam mindez, amivé most lettem, amit épp átélek, s mind gyakrabban átlényegülök, de még szoknom kell ezt az új, objektívebben optimista, cinikusabban realista, ironikusabban nézelődő fazont.

A Duna partján, a kikötő közelében, a lépcsőn ücsörögve, szemlélve a folytonosan változó, a kacsákat gyengéden ringató, szürkésbarna vizet és a fennakadt hordalékot, egy kicsit olyan érzésem van, mintha mellém telepedett volna József Attila, s fennakadva a világ ágbogán együtt vizsgálnánk a szemközti Margit-szigetet. Most mintha csodálkozva, halkan meg is szólalna:

– Futószőnyeg... Hát az ott jobbra?

– Az Árpád híd...

– Tudom, már az én időmben is tervezgették! Hát innen is be lehet jutni már Arany kedves tölgyfáihoz!?

Szabó Jolán: Keresztapák

kép: IN
BED by KsPeR

Tóth Bence alig várja, hogy keresztapja, édesapjának az öccse, végre magára hagyja a nyaralóban, melyet egyik beosztottjától bérel két hétre, s azonnal a melléképületbe megy, mert ott látott egy biciklit, mellyel bejárhatja az egész falut, melynek egy tucatnál nincs több utcája, ráadásul Vaspör mindössze háromszázhetvenhárom lakossal büszkélkedik, akiket szinte személy szerint megismerhet két hét alatt.

Pontosabban megismerhetne, ha nem kellene megírnia a szakdolgozatát, melyhez az összes szakirodalmat régen begyűjtötte, csakhogy az idő kifolyik a keze közül, mert rendszerint másnapra hagyja a munka megkezdését. Mindig másnapra. A másnapok pedig húzzák maguk után az eltékozolt időt, lassan alig marad annyi ideje a leadási határidőig, hogy a szakirodalomból összefabrikáljon egy elfogadható szakdolgozatot, mert azt igazán nem várhatja el tőle senki, hogy szürkeállományát megdolgoztassa, nota bene, eredeti gondolatokkal tűzdelje meg az összeollózott tananyagot.

A hároméves alapszakot négy év alatt abszolválta, a mester szakon is már hatodik féléve koptatja az egyetem burkolatát, s ha most sem végez, akkor bizony keresztapja száműzi valamelyik angol kisvárosba, hogy megtanulja az autókarosszéria lakatosság valamennyi csínját-bínját, mert megígérte a szüleinek, még Bence pelenkás korában, hogy vállalja a gyerek taníttatását, fizeti az egyetemi költségeit, vagy egy divatos szakma megszerzését. Azzal nem számolt, hogy Bence gyereknek a tanulás iránti affinitása a nulla felé konvergál, s éles eszét elsősorban a szebbik nem és a sportautók alapos tanulmányozására fordítja, ráadásul igazán nagy sikereket kizárólag a napokig tartó bulizásokban ér el.

Nagy Eszter Zsófia: Édes-keserű

kép: Man and his dog by Robert Tracy

December derekán jártunk, s mint minden évben ilyentájt, a kis falu már karácsonyi hangulatban úszott. Csivitelő fiatal leányok gyűltek össze, majd egymáshoz bújva kuncogtak, amikor egy jóképű fiú feléjük intett. Hópihék táncoltak a hajadonok fonatban kanyargó tincsein, s néha ki-kilibbent egy-egy formás kis harisnyás láb. Hűvös széltől kipirult arcocskájuk oly kedves gödröcskéket rejtett, mikor a gúnyos-édes szájak mosolyra húzódtak.

Csizmák nyomát szánkó hasította keresztül, amint a harsogó gyereksereglet kacagva-sivítva rohant végig a téren. Féltő anyák által bebugyolált csemeték kedves barátként köszöntötték a telet, és kesztyűket levetve gyúrtak hógolyót. Hóember is készülődött, újfent felöltötte hatalmas pocakját, néhány óra múlva pedig már ferde mosolyával vigyorgott a világra.

3. Kornis Virág: A SZORONGÓ

Az alkotó ember pályázat harmadik helyezett novellája:

Kornis Virág: A Szorongó

A kertben gyűltek össze, egy régi, ám felettébb jó karban tartott öregember kebelén, aki ha elnevette magát, a gyepen zöld nevetés hullámzott végig.

Nemzedékek hagyománya volt ez a vasárnap, melyet hiába is próbáltak volna elodázni, mindannyian vágytak rá, mint a szerelemre. A kapu - kicsi, kék szem, fölötte az ív, mint a szemöldök - kacsintva nyílt és tárult. Az udvar, óriási száj, benne a konyhából kiáramló illatokkal, elnyelte és elrendezgette az érkezőket az udvaron.

Itt a fáknak nem pusztán koronája volt, hanem sörénye. Hatalmas, ágaskodó hím oroszlánok képzetét keltették az érkezőkben, akik megpróbáltak szemmértéket venni róluk. S megállapították, hogy a tölgyek mind egy-egy Bábel tornya, nem beszélve a fenyőkről, melyekre nem is találtak megfelelő hasonlatot.

2. Csehi Andrea: PIPPA JÁTÉKA

Az alkotó ember pályázat második helyezett novellája:

Csehi Andrea: Pippa játéka

    

    Pippa felriadt. A kukásautó az ablaka alatt éktelen ricsajjal robotolt. Aztán, amikor a fémes csikorgás fölé becsatlakozott egy férfi hisztérikus tenor szólója is, a zaj egyszerűen elviselhetetlenné vált, és Pippa kénytelen volt kikelni a puha ágyból:

- Ezt nem hiszem el! Nézze meg mit csinált a kocsimmal! Végighúzta az egész oldalát! Az istenit! Azt a rohadt…

Az ablak tompa surranással csukódott be, útját állva a további szitkozódásoknak. Pippa csipke hálóingjében, lehunyt szemekkel állt ott. A fejével nyomta be az üveget.

1. Lengyel Gábor: A HARKÁLY

Az alkotó ember pályázat nyertes novellája:

Lengyel Gábor: A HARKÁLY

A napszakok között a hajnalt szerette a legjobban, a pirkadat alkímiáját, az első hang, az első fény és az első árnyék egybeolvadását. A zsalugáter résein beszűrődő derengés sejtelmes fényt hintett az éjszakából alig kibontakozó szobára, a vakablakként sötétlő festményekre, a bútorok tömbjére, a szanaszéjjel dobált ruhákra, az ágyra, a mellette nyugvó párja takaratlan testére. A szemlélődő maga sem értette, miért talál minden alkalommal gyönyörűséget az öntudatlan szendergésben kitárulkozó mezítelen test aprólékos megfigyelésében. A részletek mindig ugyanazok voltak, mégsem unta meg sosem, hogy szemével végigbarangolja az ismerős testtájakat.

Alighogy a nap első sugarai megcsillantak a kihajtott ablaktáblán, a kertben egy láthatatlan karmester pálcájának intésére felhangzott a madárvilág koncertje.