2014. május 6., kedd

A szereplők életre keltése II.

A könyv "A nagy Gatsby" c. regénnyel példálózik
Négy módja van annak, hogy bemutassuk a szereplőnk személyiségét:
Tettei
Itt nem csupán a cselekményben játszott szerepéről van szó. Lehet, hogy a szereplőnk egy nyomozó, akiről szeretnénk elmondani, hogy lobbanékony és szabadszájú; megtehetjük, hogy ezt leírjuk, de még jobb, ha megmutatjuk. Például munkába menet összeütközésbe kerül egy értetlenkedő hot-dog árussal, vagy éppen az újságkihordóval, aki ott hagyja a húzogatós kézikocsiját, ahová ő parkolni szeretne.
Ha a szereplőnktől valaki segítséget kér, hogyan reagál? Az utcán valaki elejt egy újságot. Mit tesz? Odaszalad és felveszi? Vagy rá se ránt? Esetleg méltatlankodik az illető ügyetlenségén? Mindez a személyiségéről árulkodik.

Beszéde
Gondoljunk arra, amikor a buszmegállóban, vagy sorban állás közben valaki odajön hozzánk, és csak úgy kérdés nélkül elkezd beszélni hozzánk. Ismerjük ezt a közlékeny típust, legtöbben igyekszünk elkerülni őket, aztán, ha jó kedvünkben találnak, néha szóba elegyedünk velük.
Milyen hamar, néhány megjegyzéséből elkezd kirajzolódni a világhoz való hozzáállása, a kritikussága, haragja, értetlenkedése, vagy épp a humorossága. Erre kell lehetőséget nyújtanunk a szereplőnk számára, hogy a stílusával, szavaival, kimondott és elhallgatott véleményeivel mutathassa be a személyiségét.



Külseje
Naponta sok-sok emberrel találkozunk, és első ránézésre is egy egész csokor információt szerzünk róla. Az öltözködése, az ápoltsága, arckifejezése, bőrszíne (nem csak etnikai szempontból, hanem pl sápadt, kipirult, beteges színű, napbarnított stb.). Árulkodó a tartása, járása, tekintete, kézmozdulatai is. Mindezeket a megfelelő helyen ügyesen el lehet csöpögtetni, még véletlenül sem pontos személyleírást adva, hanem csak szépen, természetesen. Nem kell mindent leírni.

Gondolatai
A gondolatok bemutatásával jutunk legközelebb a szereplőnk lelki világához. Gyakorlás képpen próbáljuk beleképzelni magunkat a szereplőnk helyzetébe, és próbáljuk elképzelni, miken gondolkodik. Óhatatlanul belekerülnek a mi gondolataink is (hiszen mi találjuk ki az egészet), de azért ügyeljünk rá, hogy amennyire lehet, ő legyen az, és ne mi.

Igaz, aki csak egy-két történetet is írt már, az tudja, hogy a szereplők pillanatok alatt alakot öltenek és önálló életet kezdenek élni.

Gyakorlat
A korábban elképzelt szereplőnket helyezzük bele egy szituációba.
Például egy bankba kell mennie ügyeket intézni. Rengetegen vannak, hiába húzott sorszámot, csak nem kerül sorra. Hogy viseli a várakozást? Hogy viseli a többi ember zaját, kipárolgását, idegeskedését stb? Akár hirtelen bejöhet egy bankrabló is. Mit fog tenni? Írjunk róla egy fél oldalt, vagy amennyi jólesik.


Farkas Viktória


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése