"Az igazi írás mindig, s ma is abból származik, hogy valaki, akinek valami roppant nagy fájdalma van: ki akarja ezt kiáltani, hogy megkönnyebbüljön tőle... Szépen megírni csak azt lehet, ami fáj.”
Nem kötözködésképpen, de szépen és jól írni, két különböző dolog. Jól írni lehet fájdalom nélkül is. :) Bár szerintem szépen is. :) A szerelem fáj? Vagy a boldogság? Az öröm? De ne feledjük a puszta szépséget sem. Mégis szépen lehet írni róluk. És nincs bennük egy szemernyi fájdalom sem. :)
Lehet, hogy ez is (mint annyi minden), egyéntől függ. Müller Péter szerint például "Ami mélyről jön, az mindig véres". Ez is egy hasonló álláspont. Szerintem mindenki kicsit másképp éli meg. Mondjuk szerintem a szerelem éppenséggel fáj. De lehet, hogy hozzáállás kérdése. És az is elgondolkodtató ez esetben, hogy minden jó átcsaphat fájdalomba, ha túl sok. De talán ezzel is lehet vitatkozni...
Én ezen elég sokat gondolkodtam, mert tényleg sűrűn kaptam magam azon, hogy akkor jön a késztetés az írásra, ha valami keserű érzés akar szétfeszíteni belülről. Azt hiszem, ez valóban egyénfüggő, én meg személy szerint úgy vagyok vele, hogy a jó dolgaim másokkal osztom meg. A szeretetem a barátaimnak és a családomnak adom, a jókedvemet szintén, és ha valami fáj... az inkább csak az enyém legyen. Lényegében véve azért határozza meg az írásaim a fájdalom, mert ez az az érzés, amit magammal osztok meg.
Igen, az ilyen valódi fájdalmakból születő írások általában elég ütősek mások számára is. Azt hiszem, ezeket mindenki átéli, aki ír. Azért van ebben valami hősies, ha az ember megtartja magának a fájdalmait. Azzal pedig, ha sikerül szavakba önteni, segíthetünk azoknak, akik nem tudják kifejezni az érzéseiket. Az írás pedig valamiképpen vigaszt is nyújt, hiszen mégiscsak kiadjuk magunkból. Legalábbis nekem mindenképp...
Nekem erről a "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" jut eszembe.:) A fájdalomból jövő írások sokszor még akkor is szépek, ha nem lelhető fel benne semmi esztétikum. Az érzelmek árja szó szerint beborítja az embert, sokszor átjárja, és nehezen szabadul tőle. Én mostanában azzal kísérletezem, hogy a fájdalmas írások végét egy erős pozitívummal fejezzem be. Mintegy kivezetem a felgyülemlett fájdalmat. Nem mindig sikerül.:)
Nem kötözködésképpen, de szépen és jól írni, két különböző dolog. Jól írni lehet fájdalom nélkül is. :) Bár szerintem szépen is. :) A szerelem fáj? Vagy a boldogság? Az öröm? De ne feledjük a puszta szépséget sem. Mégis szépen lehet írni róluk. És nincs bennük egy szemernyi fájdalom sem. :)
VálaszTörlésLehet, hogy ez is (mint annyi minden), egyéntől függ. Müller Péter szerint például "Ami mélyről jön, az mindig véres". Ez is egy hasonló álláspont. Szerintem mindenki kicsit másképp éli meg.
TörlésMondjuk szerintem a szerelem éppenséggel fáj. De lehet, hogy hozzáállás kérdése. És az is elgondolkodtató ez esetben, hogy minden jó átcsaphat fájdalomba, ha túl sok. De talán ezzel is lehet vitatkozni...
Én ezen elég sokat gondolkodtam, mert tényleg sűrűn kaptam magam azon, hogy akkor jön a késztetés az írásra, ha valami keserű érzés akar szétfeszíteni belülről. Azt hiszem, ez valóban egyénfüggő, én meg személy szerint úgy vagyok vele, hogy a jó dolgaim másokkal osztom meg. A szeretetem a barátaimnak és a családomnak adom, a jókedvemet szintén, és ha valami fáj... az inkább csak az enyém legyen. Lényegében véve azért határozza meg az írásaim a fájdalom, mert ez az az érzés, amit magammal osztok meg.
VálaszTörlésIgen, az ilyen valódi fájdalmakból születő írások általában elég ütősek mások számára is. Azt hiszem, ezeket mindenki átéli, aki ír. Azért van ebben valami hősies, ha az ember megtartja magának a fájdalmait. Azzal pedig, ha sikerül szavakba önteni, segíthetünk azoknak, akik nem tudják kifejezni az érzéseiket.
TörlésAz írás pedig valamiképpen vigaszt is nyújt, hiszen mégiscsak kiadjuk magunkból. Legalábbis nekem mindenképp...
Nekem erről a "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" jut eszembe.:)
VálaszTörlésA fájdalomból jövő írások sokszor még akkor is szépek, ha nem lelhető fel benne semmi esztétikum. Az érzelmek árja szó szerint beborítja az embert, sokszor átjárja, és nehezen szabadul tőle.
Én mostanában azzal kísérletezem, hogy a fájdalmas írások végét egy erős pozitívummal fejezzem be. Mintegy kivezetem a felgyülemlett fájdalmat. Nem mindig sikerül.:)