Tris McAdams: KISKEDVENCEK

kép: Edina - Funny Monsters

kép forrás: http://www.deviantart.com/art/FUNNY-MONSTERS-snow-goble-215409873

"A megálló" pályázat Sci-Fi/Fantasy kategóriában

    Négy ember állt a megállóban, és a buszra várt. Az utca szokatlanul üresnek tűnt ezen a fülledt meleg napon. Pár pillanattal később, havazni kezdett. A négy ember egyszerre kapta fel a fejét: legalább 25 fok volt. Döbbenten néztek egymásra, majd vissza az égre. De a havazás, amilyen váratlanul kezdődött, olyan hirtelen abba is maradt.
    Az idősödő nőről patakokban folyt a víz, hátára tapadt ruhájában türelmetlenül topogott. Megint túlöltözött. Sose tudta eltalálni mit lenne érdemes felvenni, s ha már így esett, inkább több legyen rajta, mint kevesebb. Utált fázni. A torka is kiszáradt. Kihajolt, hátha jön a busz. Az a nagydarab fiatalember persze úgy állt meg, hogy ne lássa enélkül. Naná, hogy nem jön, állandóan késik. A lába majd leszakadt. Odavonszolta magát az üléshez és lerogyott rá. Szatyrát maga mellé lendítette, s az kisebb csörömpöléssel tottyant a fémülőkéhez. Szuszogva próbálta összeszedni az erejét. Fenekét vágta a fémrács, ami kényelmetlen magasan volt, lába úgy lógott a levegőben, mint gyerekkorában, és a megálló oldalüvegei felerősítették a meleget. Hátán még egy izzadságpatakocska indult el. Egyre feszültebb lett. Fészkelődve oldalra fordult, és akkurátusan elkezdte feltúrni a szatyrot, a vizesüvegéért.

Andi Sweet: Harminc

kép: Christopher Hibbert - Bus Stop

kép forrása: http://christopherhibbert.deviantart.com/art/Bus-Stop-33447584

"A megálló" pályázat

    És még az eső is elkezdett esni.
    Hát igen. Most már biztos, hogy ez az – gondolta magában Pippa. Mármint életének eddigi legszarabb napja. Már kora reggel tudta, hogy utálni fogja. És eddig egész hűen tartotta is magát ehhez. Az egész azzal kezdődött, hogy be kellett szólnia az ablaka előtt csiripelő, hajnalban kelő madaraknak. De nagyon csúnyán. Annyira, hogy utána kénytelen volt szórni egy kis müzlit az ablakpárkányra, engesztelésképpen.
    Később kávé helyett kakaót kapott a kávézóban, de már csak későn vette észre, busszal kellett közlekednie, mert lerobbant a kocsija, és végül nevetség tárgyává vált az új munkahelyén. Nem elég, hogy mivel ez volt álmai munkája, amúgy is halálra stresszelte magát, a mai tréningen még el is írták a nevét. Pappi. Szuper. Nagyon köszönöm. Mostantól gúnynevem is van, és még csak a kisujjamat sem kellett megmozdítanom érte.

S. M. Kinda: B-re várva

kép: Dmitry Savin - Bus stop

kép forrása: http://www.deviantart.com/art/bus-stop-279165574

A megálló pályázat

– Már negyed hét. Rég itt kellene lennie a B-nek – A nő még egy pillantást vetett az órájára, mintha az bármit is segítene a helyzetükön, majd idegesen végigsimított domborodó pocakján. A baba teljesen mozdulatlan maradt.
    – Nincs ebben semmi különös, folyton késik. – A szakállas, rongyos ruhájú férfi egyik lábáról a másikra állt, és az ezüstös utat figyelte. Ezen a ködös estén nem sok látszott belőle. Az egyik fáról, ami minden bizonnyal ott lehetett valahol mellettük, csak nem látták, ütemesen csöpögött a víz. Pontosan olyannak hallatszott, mint egy óra kattogása.
    – Sehol egy telefonszám – rikoltott fel hirtelen egy egyenes hátú, telt asszonyság a buszmegálló táblája előtt. – A menetrendet valamelyik guillotine alá való kiszedte. Felháborító. Egyszerűen felháborító! Mit képzelnek ezek magukról?! Be fogom perelni az egész társaságot!
    A nő levette tekintetét a tábláról, aminek tetejét a köd miatt látni sem lehetett, és kihívóan meredt két társára. Mivel azok nem válaszoltak, inkább csak lesütötték a szemüket vagy az alig látszó útra pillantgattak, úgy gondolta, nyugodtan folytathatja a monológját.
    – A B-nek mindig időben kellene érkeznie! – kezdte, majd tartott némi hatásszünetet. – Mégis, mit gondolnak, ráérünk életünk végéig várni rá? Na nem, azt már nem!
    Az asszonyság újra a másik kettőre nézett, de azok továbbra sem reagáltak, inkább meredten bámultak a ködbe, ahonnan a B érkeztét várták. Mintha oda tudnák csalogatni.
    – Ugyan mi bajuk maguknak?! – kiáltott felháborodva az asszony. – Ilyen bumburnyákokkal én még nem találkoztam! Hát nem állnak ki a saját jogaikért? Nem veszik észre, hogy most dühöngeniük kellene?

Ferenczi Szilvia: Alámerülés

kép: Pete Latham - On the Pier

kép forrása: http://petelatham.deviantart.com/art/On-The-Pier-435028749

A megálló pályázat: Fantasy/Sci-Fi kategóriában:

A tenger hullámai a mólót csapkodták. Lassan hajnalodott, de a köztéri lámpák még égtek, foltokban megvilágítva az egyelőre sötétségbe borult kikötőhelyet. Az egyik kétágú kandeláber a déli részre épített buszmegálló előtt állt. A lámpafej olyan formát öltött, mint egy hal farokuszonya, és úgy magasodott ott, akár a hely cégére.
    Dockland – hirdette egy keskeny tábla. A fémből és plexiből épült megállóban egy tizennyolc év körüli lány várakozott. Egyedül ült ott. Megborzongott a hűvös levegőtől, ezért összehúzta magán a sötétkék dzsekit, amit a padon talált. Szőke haját némileg eltakarta a fejére húzott kapucni. Most vetett egy pillantást a mögötte kifüggesztett menetrendre. Még várnia kellett. Túl korán érkezett, de el akarta érni a városba induló legkorábbi járatot. Időnként fészkelődött, mert a megállóba helyezett, fából készült padot egyre kényelmetlenebbnek érezte. Körülnézett. A megállóval szemben, a kikötő túlsó felén még éjjel sem állt meg a munka: óriási daruk rakodták a konténereket a teherhajókra. A környezet egyszerre tűnt a lány számára idegennek, de egyben megszokottnak is.

Miért? - pályázat

A Miért? pályázat eredménye

Írj egy olyan történetet, amely minimum 2000 szó terjedelmű, de nem lehet hosszabb 5000 szónál, és központi eleme az alábbi:
Van egy személy vagy valami, aki/ami mindig ezt kérdezi a kapott válaszra/válaszokra: "Miért?"

A válaszadók lehetnek többen, viszont a kérdező csak egy lehet, és a beszéde sem állhat többől mint a "Miért?" kérdésből. A téma kötetlen. Viszont a kérdésre adott válasznak mindig racionálisnak, ok-okozati, vagy logikai kapcsolatban kell lennie az előző válaszokkal. Zsáneri megkötés nincs.

A párbeszédek során a "Miért?" kérdésnek minimum hússzor el kell hangoznia önálló formában.

példa:

kép: Chase Stone - Grandma

A megálló - eredményhirdetés és értékelés

Itt a várva várt hideg zuhany:) Kedves Pályázó, klikkelj csak nyugodtan!:)

Hasznos tippek íráshoz V. - Világteremtés

Bátorkodtam egy nagyon kedves ismerősöm előadását kölcsönvenni ennek a témának a bemutatására.

Schuller Emil: Tündérkirály

Versből novellát - vers: Goethe - Tündérkirály


   Idősebb Kovács Márton adószakértő és befektetési tanácsadó tavalyelőtt örökölt egy meseszép, nyitható tetejű tűzpiros autót, és most elindult vele a fél országon át, hogy a fiával együtt végre meglátogassák azt a tanyát, amit a nemrég elhunyt távoli rokona ráhagyott, - mint az egyetlen élő nagykorú örökösére! A kisfiával, az öt éves sokat betegeskedő, csenevész Marcikával, végre felszabadultan, vidáman nevetgélve száguldoztak az autópályán a lenyugvó napsütésben. Márton gyerekként sokszor töltötte ott a nyarat azon a tanyán, jó pár éven át. Van annak már vagy húsz éve is, mikor utoljára ott nyaralt. Akkoriban nagyon tetszett neki a tanyasi élet. Ez a hét nap szabadság, amire már régóta vágyott, pont jókor jött. Most, hogy így rászakadt ez az örökség, úgy tervezte, hogy megtartja azt a tanyát. Legalább lesz hová lejárni ebből a zsúfolt, zajos fővárosból a csend, és nyugalom e kis szigetére, ide a jó, tiszta, szinte harapható levegőre. A kollégái irigyelték is miatta, hogy immár ez az örökség, - ez a tanya, ahová most éppen tartottak, - ez a negyedik szerencse, mely az elmúlt években érte.

Kornis Virág: William

Versből novellát - vers: William Blake - Tigris

kép: Brian Smith - Spectrum

   William egész órán rajzolt. Elmélyült igyekezetében orra a papírt súrolta.

   A tanár odament a háta mögé. Nem szólt, csak nézte. Kicsi, görbe hátú gyerek volt William, mindenki csúfolta.

   Most ránézett vizenyős, zöld szemével, szemüvege megvillant.

   – Még nem vagyok készen – mondta és visszafordult a lap felé.

   Nem kellett sürgetni őt, hiszen dupla órájuk volt rajzból. A többi gyerek már elveszítette a figyelem fonalát, felugráltak, zajongtak, megmutatták egymásnak az elkészült munkákat.

   – Csendesebben – mondta a tanár és elindult, hogy rendbe szedje őket.

   Néhány pad úgy állt, mintha az égből dobták volna a padlóra. A lelkesebb segítettek rendet rakni. A tanár összeszedte az elkészült rajzokat és az ablak mellé állt, hogy megnézze.

   A gyerekek ügyesek voltak és általában teljesítették a feladatot. Ám mindig akadt olyan, aki nem jól értelmezte a tanár szavait.

   – Azt kértem tőletek, hogy állatokat rajzoljatok – mondta csöndesen. – Nem autót és nem házat.

Lezárult "A megálló" pályázat

Tájékoztatunk minden kedves Résztvevőt, hogy lezárult a pályázat. 14 pályázótól összesen 16 mű érkezett be. A 16 írásból csak 1 nem felelt meg a kiírási feltételeknek.
Ami külön örömünkre szolgál, hogy a pályázók mertek kipróbálni valami újat, és bemerészkedtek más zsánerek díszletei közé is.

kép: Niken Anindita - the bus is late

Az eredményhirdetés Augusztus 20-án csütörtökön lesz.



Köszönjük szépen a részvételt Mindenkinek.

Farkas Viktória és Vass Attila
~ Írnom kell! ~

Kotsy Krisztina: Tolvaj

Versből novellát - vers: Goethe - Tündérkirály

 

– Hogy van a gyerek? – kérdezte José, amikor az esti félhomályban belépett a házba.

Nem is volt igazán ház. Inkább odúnak kellett volna hívniuk, ha őszinték akartak volna lenni saját magukhoz. Belökte maga mögött az ajtót. Odasietett az összetákolt ágyhoz, ahol a fiú feküdt. Letérdelt melléjük a csupasz földre, felesége vállára tette a kezét, és az asszony arcát fürkészte. Tudta ő is, ez az érintés pusztán leheletgyenge vigasz, ami aligha enyhíthet azon, hogy a lelkük együtt szenvedett a gyerekkel, annyira sajnálták.

kép: Anna Kowalczewska - Winter

– Tűzforró. Félrebeszél… – mondta csüggedten, lehajtott fejjel az asszony. Elsírta magát.

– Valamit tennünk kell, mert nem jó ez így, Marietta. Nem jó…

– Nem tudom, mit tehetnék még, José… Egész nap mellette vagyok, borogatom, imádkozom érte, és...

– … csak nem javul… – suttogta szomorúan. – Evett? Hahh! Mit evett volna… – megszívta az orrát, majd folytatta. – Nem jó ez így, Marietta. Nem jó… – mondta elkeseredve, és megsimogatta a gyerek izzadt fejét. Megborzongott a forróságától, és ösztönösen összébb húzta magán a kabátját, aminek elnyűtt anyagán át régóta szabadon járt-kelt a szél.

Köles Hajnalka: Kedves Árpád!

 Versből novellát - vers: Tóth Árpád - Lélektől lélekig

 A kép készítőjének Facebook oldala: Everything You Can Imagine Is Real

Minden történet egy lányról és egy fiúról szól. Idősekről, fiatalokról, egyedülállókról és házasokról, szeretőkről, barátokról vagy ellenségekről. Milliónyi lehetőség, de egyvalami örök: örök a nő

és örök a férfi.

kép: Vörös Eszter Anna - Engedd, hogy a varázslat záporozzon rád.

„ A határidők motiválnak” – gondolkozott Hanna, hazafele tartva a héven, kipillantva a sötét éjszakába. Két nap van hátra a leadásig, és még el sem kezdte a pályázatot. Egyszer átvillant az agyán, hogy talán hagyni kellene a fenébe az egészet, de nagyon jól tudta, hogy sose bocsátaná meg magának a kihagyott a lehetőséget.

Írni, mit is kellene írni. Az agya lázasan pörgött, pedig tudta jól, hogy írni csak úgy tud, ha elcsendesedik. Ha egyedül van. Ezért is nem tudott írni annyi ideig, mert túl sok volt benne és körülötte minden, túl sok volt a probléma, ami lekötötte az energiáit. Hát már ennek is vége, egyszerre minden problémája megoldódott. Egyedül van.

Besötétedett már, az ablakon kifelé nézve az orráig se látott. Csak a sötét éjszaka.

„ Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd,

Távol csillag remegő sugarát.”

Ez a vers nem hagyja nyugodni. Mintha kifejezetten hozzá szólna, mintha neki akarna mondani valamit. De ugyan mit? Talán, hogy értse már meg, fogja már fel, hogy mi történik körülötte. Hát mi történne? Semmi. Ugyanaz, mint mindig, ugyanaz a játék, amit már számtalanszor végigjátszott. Már megint ő akart többet, ő képzelt mást, ő akarta jobban. Aztán nem kellett. Van ez így.

Igazából, nem is kellene ezzel az egésszel foglalkozni, mindjárt itt vannak az ünnepek, készülnie kell, a munkahelyén is őrültek háza van, nincs ideje pályázatokat írni.

Fenyves Barbara: Forróság

 Versből novellát - vers: Goethe - Tündérkirály

Bence úgy érezte, mintha tüzes kemencébe rakták volna, égett minden porcikája. Muszáj volt lehűlnie egy kicsit, de nem tudta mit tegyen. Felült az ágyban. A szoba sötét és ijesztő volt, próbált nem gondolni azokra a szörnyekre, amiket még az osztálytársa, Roli mesélt neki. Kiszállt az ágyból, majd kilesett az ajtón. Hangokat hallott lentről. Lábujjhegyre állt és halkan lépdelt a folyosón, amíg a lépcső tetejéhez nem ért. A hangok lentről jöttek, a konyhából. Pár lépcsőfokot lejjebb araszolt amilyen halkan csak tudott, így már láthatta a szüleit, ahogy veszekednek a konyhában.

​kép: ​

Tysmeokuiqaa by RHADS

– Nekünk nincs pénzünk erre! – kiabálta az anyukája. Sápadtnak, fáradtnak tűnt. Halványan még rémlett előtte egy másik énje, mikor mosolygósan, kipirult arccal nézett rá és szinte sugárzott. De olyan régnek tűnt, még így is, hogy csak nyolc éves volt.

– Igen, tudom, hogy nincs, de ez segíthetne – válaszolt az apja. Ő is másnak tűnt. Mintha kevesebb lett volna a haja, az arcán pedig mélyebbek lettek a ráncok. Csak mostanában szokott Bence ilyen apróságokra felfigyelni.

– Szerinted én nem tudom? De akkor sincs pénzünk – mondta és a végére elvékonyult a hangja. Leült az asztalhoz és kibuggyant pár könnycsepp a szeméből.

– Tehetnék valamit. Ott van Laci, ő segíthetne…

Hasznos tippek íráshoz V. - Szöveggondozás

Hjajj, a szöveggondozás! Ez az egyik legnehezebb feladat. Nem, nem a regény vagy novella megírása, hanem a szöveggondozás. Miközben írunk, főleg ha sokat, akkor folyamatosan fejlődünk. Egy novellánál ez nem annyira észrevehető, mint egy regénnyi terjedelemnél. Ez a fejlődés megmutatkozik az első és utolsó mondatokban, fejezetekben. Éppen ezért, miután hagytuk érni a történetet a fiókban, majd újra elővesszük, máris számos apró, néha nagyobb hibát veszünk észre. Javítgatjuk is rendesen őket. Mégis, idővel nagyon belefárad az ember. A történet nem csak a papíron, vagy a szövegszerkesztőben létezik, hanem az alkotóban is. Sőt, teljes egészében az alkotóban létezik, ezért könnyedén siklunk át hibáink felett, mivel a belsőnkben rejtőző világ kiegészíti a hiányosságokat.

kép: Peter Irvine - The Writer

Ezért nem szúrnak szemet például sokszor az olyan bakik, mint a szóismétlések, ami alá nem csak az egymáshoz közeli azonos szavakat értem, hanem például a különböző, tagmondatokat összekötő, igeidőt kifejező szavakat is. Ilyenek a: és, hogy, majd, volt, is, csak, már, stb.

A hétköznapi beszéd során elfogadható, ha sokat használja az ember, de egy irodalmi elbeszélésben már elég zavaró tud lenni. Alább pár példa, hogyan lehet tőlük megszabadulni.

Hogyan publikáljunk? – Self-publishing, Szerzői kiadás, Kiadói kiadás

kép: mara lature - Typewriter

Egy ismerősöm egyszer azt mondta: „Csak akkor állj ki a színpadra, ha már tudod, mit akarsz adni a közönségnek. Ha már fizetnek azért, hogy téged hallgassanak, már nincs idő próbálkozni.” – Vörös István (Prognózis)

Zsűritagok jelentkezését várjuk!

Zsűritagok jelentkezését várjuk az A megálló pályázatunkhoz. Feltételek:

A zsűribe jelentkezhet, aki:

- legalább egy pályázatunkon részt vett pályázóként

- az adott pályázatra (A megálló) nem adott be műveket

- vállalja, hogy adott időre a pályaműveket elolvassa, és elvégzi az értékelést

A zsűri mindig páratlan létszámú, ezért a jelentkezéseket ennek figyelembevételével fogadjuk el, vagy utasítjuk vissza. Akik nem férnek bele az adott pályázat zsűrijébe, azok automatikusan bekerülnek a következőbe, kivéve, ha nem vállalják.
Jelentkezés: irnomkell[kukac]gmail.com

Nagykutasi Tibor: Tigrisek a hómezőn

Versből novellát - vers: William Blake - Tigris

„– Tigris! Tigris! – kiabálták bele eszeveszetten a hófödte városka lakói az éjszaka csendjébe.

Bősz morgásától menekülésbe kezdtek az emberek, ki merre látott a hótól haloványan derengő sötétségben. Házak közé, dohos pincékbe húzódtak a veszedelem elől, minél távolabb, hogy kikerüljenek a fenevad látóköréből.

Megelőzte a híre. Senki nem találkozott még vele, mégis tudta mindenki, mekkora pusztítást tud végezni.

Ahogy a Tigris megállt a városka főterén, némaság ült a tájra. Tudták, fülel. Kisvártatva nyugat felől hallatszott ugyan az a velőt rázó, kísérteties hang, mint pár perccel korábban. Aztán egyszer csak elősejlett félelmetes alakja a szitáló hóesésben. Majd szépen, lassan kirajzolódott robosztus, tekintélyt parancsoló egész teste. Aztán még egy követte, a városka szélén elterülő erdő peremén. És még hat másik, szinte egy időben. Falkában indultak vadászni, és céltudatosan haladtak előre. Előbb az apróbb nyugati településeket fogták uralmuk alá, majd vérszemet kapva, kelet felé haladva bemerészkedtek egyre nagyobb városokba is.

kép:

​​

Roswitha Schrom -

​ Siberian Tiger - Beauty and Elegance

Körbezárták a várost, és álltak mind, támadásra készen. Aztán az, amelyik először jutott be a településre, és bevárta társait, végre megmutatta iszonyatos hangját. Megelégelte a várakozást, és támadásba lendült kiszemelt áldozata felé. Majd rázendített körülötte a nyolctagú halálzenekar is, és mind kiadta torkából azt a csontig hatoló üvöltést, amit ha egy ember meghall, soha el nem felejt.

Eszeveszett riadalom és kétségbeesés ült a város lakóira. Fejvesztve próbáltak menekülni, ki merre lát, feldöntöttek mindent, ami lelassíthatja a halálosztagot...

Nagykutasi Tibor: Vészjósló fényképek

Versből novellát - vers: Tóth Árpád - Lélektől lélekig

 

kép: Jemina Frdierika - I have your soul

Kinézett az ablakon, keresztül a rideg üvegen. Tekintete a távoli magasságokba révedt, szemeivel a fekete égboltot pásztázva a sötét éjszaka némaságán át. Csillagok százait látta haloványan pislogni.

Nem volt csillagász, nem ismerte a sziporkázó ég csillagképekre tagolódó rendszerét. Csupán annyit tudott a fénypontok kesze-kusza halmazairól, hogy a Földtől billiónyi mérföldekre lebegnek valahol a semmiben, onnan látszik jőni pislákoló fényük évezredekig a légüres téren át.

Szerette kerekesszékében ülve az eget kémlelni. Ilyenkor mindig eszébe jutott a világ hatalmassága, hogy mekkora a Föld, s milyen apró porszem ő is ezen a bolygón. Gondolatban beutazta az egész Univerzumot, lépdelt csillagról csillagra, harcolt űrlényekkel. Ugrált, hisz álmaiban megtehette.

A könyv illata

Mostanában egyre többször kerül terítékre az e-book kontra nyomtatott könyv közötti mérlegelés, hogy egy írónak melyik megjelenés, mit jelent.
    Lehet elemezni a két kiadási forma közötti környezeti hatásokat, árakat, presztízst, és sok minden mást. De nézzük a könyvet más szemszögből, hogy vajon az írónak és az olvasónak miért jelent "valamit", ha papír alapú könyvet tart a kezében.
    Egy könyv, azon túl, hogy esztétikailag is értéket képvisel, ne felejtsük el, hogy a mai napig az egyik leggyakoribb ajándékozási forma. Leszámítva az „ Adnom kell valamit, nézzünk egy könyvet ” kényszert. Vagy: „ Akkor legalább egy könyvutalványt veszek. ”

kép: David Pinzer - Library

Viccadict: Rézvörös csábító

Versből novellát - vers:  Madách Imre - Veszélyes játék

Trey nem várt semmit az éjszakától. Csupán barátai unszolására tartott velük a szokásos összezördülésre. A bár ajtaja előtt álldogált, fejében a menekülési útvonalat tervezgette. Csak otthon akart ülni, bekapcsolni egy jó filmet vagy játszani egyet a jól bevált, értelmetlen számítógépes játékai egyikével, amiből édesanyja véleménye szerint rég ki kellett volna nőnie.

Fáradt sóhaj kíséretében lenyomta a kilincset, közben gondolatban átkozta magát, amiért olyan erősen hű volt az ígéreteihez. Tudta jól, hogy a barátai csak jót akarnak neki, a részvételéhez pedig azért ragaszkodnak annyira, mert teljesen tisztában voltak vele, hogy Trey maga alatt van. Hónapokig tűrték, hogy magába zárkózzon a szakítás után, de mostanra megelégelték a dolgot és önkényesen eldöntötték, hogy az élete nem mehet így tovább. Talán igazuk volt, és valóban elő kellett már bújnia a csigaházából.

kép: John M. Smith - Copper Rose