Miért? - Pályázati hírharsona

Tegnap éjjel lezárult a ˝Miért?˝ pályázatunk, amire 58 pályamű érkezett 56 szerzőtől. Ebből összesen hatnál fordult elő, hogy a minimális 2000 szó számot nem érte el. Szerencsére többségüknek volt ideje bővebb lére ereszteni a történetét, így a zsűri 55 alkotás értékelésének fog hamarosan nekikezdeni.

És a lényeg, ami nagyon sokatokat foglalkoztat. Az  eredményhirdetés várható időpontja: 2016. január 15. Péntek

Mivel a dobogó szűkös, csak alig hárman férnek el rajta, ezért a dobogós helyezést el nem érő, de a zsűri megítélése szerint jól megírt és szórakoztató történeteket átirányítjuk az e-PUB Irodalmi Kávéház blog szerkesztőjéhez, aki dönt az oldalra való kikerülésről.

Addig is kellemes mindennapokat kívánunk!

Farkas Viktória és Vass Attila

E-könyv: Alkotó ember, Képekbe dermedt világok

Írnom kell! blog: Alkotó ember, Képekbe dermedt világok - e-könyv

Megjelent, a képre kattintva letölthető a tavalyi év pályázatainak nyertes novelláit tartalmazó e-könyvünk.
Formátum: epub
Megjelenés: 2015. november 12.
Ár: ingyenes

Már csak pár nap :)

És letölthetővé válik a tavalyi pályázatok ( Az alkotó ember, Képekbe dermedt világok) nyertes novelláit tartalmazó e-PUB formátumú e-könyvünk.

Vass Attila - EPUB készítés könnyedén - és egy kis self-publishing

  Ha ez még nem lenne elég, végre elkészült egy, az amatőr/kezdő írókat segítő kézikönyv, aminek a segítségével az e-PUB formátumú e-könyv készítést sajátíthatjátok el lépésről-lépésre, megspékelve egy kis self-publishing útmutatóval.
  A könyv szintén a héten válik letölthetővé innen, az oldalunkról.

Zsűritagok jelentkezését várjuk a Miért? pályázatunkhoz.

Zsűritagok jelentkezését várjuk a  Miért? pályázatunkhoz. Feltételek:

A zsűribe jelentkezhet, aki:

- legalább egy pályázatunkon részt vett pályázóként

- az adott pályázatra (Miért?) nem adott be műveket

- vállalja, hogy adott időre a pályaműveket elolvassa, és elvégzi az értékelést

A zsűri mindig páratlan létszámú, ezért a jelentkezéseket ennek figyelembevételével fogadjuk el, vagy utasítjuk vissza. Akik nem férnek bele az adott pályázat zsűrijébe, azok automatikusan bekerülnek a következőbe, kivéve, ha nem vállalják.
Jelentkezés: irnomkell[kukac]gmail.com

Megjelenés

Lassan, ahogy az őszi falevél hull, érkeznek a javított novellák a szerzőktől. Azt követően nekiállhatunk összeállítani az első e-könyvünket az "Alkotó ember" és a "Képekbe dermedt világok" pályázat nyertes novelláiból.
A várható megjelenés: 2015. október-november

Írnom kell! blog - Alkotó ember, Képekbe dermedt világok

Marc O Weaks: A megnemálló

"A megálló" pályázat Első helyezett novellája

    Emberek állnak a buszmegállóban és a buszra várnak.
    De hiába a várás, hiába a remény, a busz nem jön.
    Nagyjából öt percenként  tűnik úgy, mintha most, mintha mindjárt, aztán mégsem.
    Az emberek pedig csak állnak, és várnak. Először csak néhányan, aztán egyre többen és többen.
    Mert az újonnan érkezők azt hiszik, hogy azért vannak itt már annyian, mert pont itt, és nem is soká épp jönni fog.
    Ennyi ember nem tévedhet, ennyi ember nem várhat hiába.
    A már ott ácsorgóknak pedig reményt adnak az újak. Hiszen miért állnának be ők is, ha nem fog jönni? Miért csapódnának hozzájuk határozottan, úgy lépve a megállóba, mint akik tudják, mint akik birtokában vannak a tudásnak, ha  nem jön már sohasem.

Marc O Weaks: A pilitelorok bánata

A megálló pályázat Sci-Fi/Fantasy kategória Első helyezett novellája

 

    Két pilitelor lebegett a villogóra kapcsolt megállóban.
    Most először jártak itt, de jól ismerték már a váróhelyek működését, hiszen az egész bolygón egységesítették a tömegközlekedést.
    Végre.
    Mert óriási káosz volt, amíg minden szolgáltató azt és úgy csinált, ahogy csak akart.
    Itt volt például a fővárosi közlekedés. Rengeteg különböző népcsoport utazott állandóan innen oda, meg onnan ide. Jöttek és mentek az emberek, a pilitelorok, a mokalománok, a pendrapontók és a többi világ lakói. Hála a bolygórendszereket összekötő interglobális közlekedési rendszernek.
    Csak a helyi közlekedés volt csapnivaló. Egészen addig, amíg végre nem egységesítették. Most nem kellett mást tenni, csak besétálni, belebegni, becsúszni, belobbanni a megállót jelző amőbába, aminek a tetején ettől felkúszott és villogni kezdett a jelzőfény. És minden újabb leendő utas esetén eggyel feljebb kúszott és eggyel gyorsabban villogott. Ezzel jelezve az érkező járműnek, hogy meg kell-e állnia, és hány utasra kell számítania.

Köles Hajnalka: Szálljunk fel a buszra!

"A megálló" pályázat

helyen osztozó novellája

    Langyos nyári éjszaka volt, és mi az Astoriánál vártuk az éjszakait. Imádtam a belvárost, akkor is, amikor a levegő remegett a Rákóczi út felett, de Budapest éjszaka teljesen más volt. Mintha idegen világba cseppentem volna.
    A korábban ivott rozétól még kellemes zsibongást éreztem a fejemben, nevettem mindenen hangosan, de nem akartál rám szólni, hagytad, hogy jól érezzem magam. Beléd karoltam, és a tiedhez igazítottam a lépteimet.
    Ahogy ott álltunk a megállóban, olyanok lehettünk, mint valami előző korból itt maradt pár, én a pörgős szoknyámban, a festett számmal, amiről már félig lekopott a rúzs, te pedig a félhosszú hajaddal, a farmeringeddel, és a cigarettáddal, amit még csak félig szívtál el.

Sipos Zsuzsanna: TALÁLKOZTUNK MÁR...

A megálló pályázat

    „​Már megint késik a buszom” – ​mondja magában Tilda, egy kisvárosi fiatal nő, aki egyébként egy sikeres cégnél vezetői asszisztensként dolgozik. Tilda kb. 165 cm magas, félhosszú, hullámos barna haja van és zöld szemei.

    Esik az eső, de reggel a kedvenc fehér nadrágkosztümjét vette fel.

Tris McAdams: KISKEDVENCEK

kép: Edina - Funny Monsters

kép forrás: http://www.deviantart.com/art/FUNNY-MONSTERS-snow-goble-215409873

"A megálló" pályázat Sci-Fi/Fantasy kategóriában

    Négy ember állt a megállóban, és a buszra várt. Az utca szokatlanul üresnek tűnt ezen a fülledt meleg napon. Pár pillanattal később, havazni kezdett. A négy ember egyszerre kapta fel a fejét: legalább 25 fok volt. Döbbenten néztek egymásra, majd vissza az égre. De a havazás, amilyen váratlanul kezdődött, olyan hirtelen abba is maradt.
    Az idősödő nőről patakokban folyt a víz, hátára tapadt ruhájában türelmetlenül topogott. Megint túlöltözött. Sose tudta eltalálni mit lenne érdemes felvenni, s ha már így esett, inkább több legyen rajta, mint kevesebb. Utált fázni. A torka is kiszáradt. Kihajolt, hátha jön a busz. Az a nagydarab fiatalember persze úgy állt meg, hogy ne lássa enélkül. Naná, hogy nem jön, állandóan késik. A lába majd leszakadt. Odavonszolta magát az üléshez és lerogyott rá. Szatyrát maga mellé lendítette, s az kisebb csörömpöléssel tottyant a fémülőkéhez. Szuszogva próbálta összeszedni az erejét. Fenekét vágta a fémrács, ami kényelmetlen magasan volt, lába úgy lógott a levegőben, mint gyerekkorában, és a megálló oldalüvegei felerősítették a meleget. Hátán még egy izzadságpatakocska indult el. Egyre feszültebb lett. Fészkelődve oldalra fordult, és akkurátusan elkezdte feltúrni a szatyrot, a vizesüvegéért.

Andi Sweet: Harminc

kép: Christopher Hibbert - Bus Stop

kép forrása: http://christopherhibbert.deviantart.com/art/Bus-Stop-33447584

"A megálló" pályázat

    És még az eső is elkezdett esni.
    Hát igen. Most már biztos, hogy ez az – gondolta magában Pippa. Mármint életének eddigi legszarabb napja. Már kora reggel tudta, hogy utálni fogja. És eddig egész hűen tartotta is magát ehhez. Az egész azzal kezdődött, hogy be kellett szólnia az ablaka előtt csiripelő, hajnalban kelő madaraknak. De nagyon csúnyán. Annyira, hogy utána kénytelen volt szórni egy kis müzlit az ablakpárkányra, engesztelésképpen.
    Később kávé helyett kakaót kapott a kávézóban, de már csak későn vette észre, busszal kellett közlekednie, mert lerobbant a kocsija, és végül nevetség tárgyává vált az új munkahelyén. Nem elég, hogy mivel ez volt álmai munkája, amúgy is halálra stresszelte magát, a mai tréningen még el is írták a nevét. Pappi. Szuper. Nagyon köszönöm. Mostantól gúnynevem is van, és még csak a kisujjamat sem kellett megmozdítanom érte.

S. M. Kinda: B-re várva

kép: Dmitry Savin - Bus stop

kép forrása: http://www.deviantart.com/art/bus-stop-279165574

A megálló pályázat

– Már negyed hét. Rég itt kellene lennie a B-nek – A nő még egy pillantást vetett az órájára, mintha az bármit is segítene a helyzetükön, majd idegesen végigsimított domborodó pocakján. A baba teljesen mozdulatlan maradt.
    – Nincs ebben semmi különös, folyton késik. – A szakállas, rongyos ruhájú férfi egyik lábáról a másikra állt, és az ezüstös utat figyelte. Ezen a ködös estén nem sok látszott belőle. Az egyik fáról, ami minden bizonnyal ott lehetett valahol mellettük, csak nem látták, ütemesen csöpögött a víz. Pontosan olyannak hallatszott, mint egy óra kattogása.
    – Sehol egy telefonszám – rikoltott fel hirtelen egy egyenes hátú, telt asszonyság a buszmegálló táblája előtt. – A menetrendet valamelyik guillotine alá való kiszedte. Felháborító. Egyszerűen felháborító! Mit képzelnek ezek magukról?! Be fogom perelni az egész társaságot!
    A nő levette tekintetét a tábláról, aminek tetejét a köd miatt látni sem lehetett, és kihívóan meredt két társára. Mivel azok nem válaszoltak, inkább csak lesütötték a szemüket vagy az alig látszó útra pillantgattak, úgy gondolta, nyugodtan folytathatja a monológját.
    – A B-nek mindig időben kellene érkeznie! – kezdte, majd tartott némi hatásszünetet. – Mégis, mit gondolnak, ráérünk életünk végéig várni rá? Na nem, azt már nem!
    Az asszonyság újra a másik kettőre nézett, de azok továbbra sem reagáltak, inkább meredten bámultak a ködbe, ahonnan a B érkeztét várták. Mintha oda tudnák csalogatni.
    – Ugyan mi bajuk maguknak?! – kiáltott felháborodva az asszony. – Ilyen bumburnyákokkal én még nem találkoztam! Hát nem állnak ki a saját jogaikért? Nem veszik észre, hogy most dühöngeniük kellene?

Ferenczi Szilvia: Alámerülés

kép: Pete Latham - On the Pier

kép forrása: http://petelatham.deviantart.com/art/On-The-Pier-435028749

A megálló pályázat: Fantasy/Sci-Fi kategóriában:

A tenger hullámai a mólót csapkodták. Lassan hajnalodott, de a köztéri lámpák még égtek, foltokban megvilágítva az egyelőre sötétségbe borult kikötőhelyet. Az egyik kétágú kandeláber a déli részre épített buszmegálló előtt állt. A lámpafej olyan formát öltött, mint egy hal farokuszonya, és úgy magasodott ott, akár a hely cégére.
    Dockland – hirdette egy keskeny tábla. A fémből és plexiből épült megállóban egy tizennyolc év körüli lány várakozott. Egyedül ült ott. Megborzongott a hűvös levegőtől, ezért összehúzta magán a sötétkék dzsekit, amit a padon talált. Szőke haját némileg eltakarta a fejére húzott kapucni. Most vetett egy pillantást a mögötte kifüggesztett menetrendre. Még várnia kellett. Túl korán érkezett, de el akarta érni a városba induló legkorábbi járatot. Időnként fészkelődött, mert a megállóba helyezett, fából készült padot egyre kényelmetlenebbnek érezte. Körülnézett. A megállóval szemben, a kikötő túlsó felén még éjjel sem állt meg a munka: óriási daruk rakodták a konténereket a teherhajókra. A környezet egyszerre tűnt a lány számára idegennek, de egyben megszokottnak is.

Miért? - pályázat

A Miért? pályázat eredménye

Írj egy olyan történetet, amely minimum 2000 szó terjedelmű, de nem lehet hosszabb 5000 szónál, és központi eleme az alábbi:
Van egy személy vagy valami, aki/ami mindig ezt kérdezi a kapott válaszra/válaszokra: "Miért?"

A válaszadók lehetnek többen, viszont a kérdező csak egy lehet, és a beszéde sem állhat többől mint a "Miért?" kérdésből. A téma kötetlen. Viszont a kérdésre adott válasznak mindig racionálisnak, ok-okozati, vagy logikai kapcsolatban kell lennie az előző válaszokkal. Zsáneri megkötés nincs.

A párbeszédek során a "Miért?" kérdésnek minimum hússzor el kell hangoznia önálló formában.

példa:

kép: Chase Stone - Grandma

A megálló - eredményhirdetés és értékelés

Itt a várva várt hideg zuhany:) Kedves Pályázó, klikkelj csak nyugodtan!:)

Hasznos tippek íráshoz V. - Világteremtés

Bátorkodtam egy nagyon kedves ismerősöm előadását kölcsönvenni ennek a témának a bemutatására.

Schuller Emil: Tündérkirály

Versből novellát - vers: Goethe - Tündérkirály


   Idősebb Kovács Márton adószakértő és befektetési tanácsadó tavalyelőtt örökölt egy meseszép, nyitható tetejű tűzpiros autót, és most elindult vele a fél országon át, hogy a fiával együtt végre meglátogassák azt a tanyát, amit a nemrég elhunyt távoli rokona ráhagyott, - mint az egyetlen élő nagykorú örökösére! A kisfiával, az öt éves sokat betegeskedő, csenevész Marcikával, végre felszabadultan, vidáman nevetgélve száguldoztak az autópályán a lenyugvó napsütésben. Márton gyerekként sokszor töltötte ott a nyarat azon a tanyán, jó pár éven át. Van annak már vagy húsz éve is, mikor utoljára ott nyaralt. Akkoriban nagyon tetszett neki a tanyasi élet. Ez a hét nap szabadság, amire már régóta vágyott, pont jókor jött. Most, hogy így rászakadt ez az örökség, úgy tervezte, hogy megtartja azt a tanyát. Legalább lesz hová lejárni ebből a zsúfolt, zajos fővárosból a csend, és nyugalom e kis szigetére, ide a jó, tiszta, szinte harapható levegőre. A kollégái irigyelték is miatta, hogy immár ez az örökség, - ez a tanya, ahová most éppen tartottak, - ez a negyedik szerencse, mely az elmúlt években érte.

Kornis Virág: William

Versből novellát - vers: William Blake - Tigris

kép: Brian Smith - Spectrum

   William egész órán rajzolt. Elmélyült igyekezetében orra a papírt súrolta.

   A tanár odament a háta mögé. Nem szólt, csak nézte. Kicsi, görbe hátú gyerek volt William, mindenki csúfolta.

   Most ránézett vizenyős, zöld szemével, szemüvege megvillant.

   – Még nem vagyok készen – mondta és visszafordult a lap felé.

   Nem kellett sürgetni őt, hiszen dupla órájuk volt rajzból. A többi gyerek már elveszítette a figyelem fonalát, felugráltak, zajongtak, megmutatták egymásnak az elkészült munkákat.

   – Csendesebben – mondta a tanár és elindult, hogy rendbe szedje őket.

   Néhány pad úgy állt, mintha az égből dobták volna a padlóra. A lelkesebb segítettek rendet rakni. A tanár összeszedte az elkészült rajzokat és az ablak mellé állt, hogy megnézze.

   A gyerekek ügyesek voltak és általában teljesítették a feladatot. Ám mindig akadt olyan, aki nem jól értelmezte a tanár szavait.

   – Azt kértem tőletek, hogy állatokat rajzoljatok – mondta csöndesen. – Nem autót és nem házat.

Lezárult "A megálló" pályázat

Tájékoztatunk minden kedves Résztvevőt, hogy lezárult a pályázat. 14 pályázótól összesen 16 mű érkezett be. A 16 írásból csak 1 nem felelt meg a kiírási feltételeknek.
Ami külön örömünkre szolgál, hogy a pályázók mertek kipróbálni valami újat, és bemerészkedtek más zsánerek díszletei közé is.

kép: Niken Anindita - the bus is late

Az eredményhirdetés Augusztus 20-án csütörtökön lesz.



Köszönjük szépen a részvételt Mindenkinek.

Farkas Viktória és Vass Attila
~ Írnom kell! ~

Kotsy Krisztina: Tolvaj

Versből novellát - vers: Goethe - Tündérkirály

 

– Hogy van a gyerek? – kérdezte José, amikor az esti félhomályban belépett a házba.

Nem is volt igazán ház. Inkább odúnak kellett volna hívniuk, ha őszinték akartak volna lenni saját magukhoz. Belökte maga mögött az ajtót. Odasietett az összetákolt ágyhoz, ahol a fiú feküdt. Letérdelt melléjük a csupasz földre, felesége vállára tette a kezét, és az asszony arcát fürkészte. Tudta ő is, ez az érintés pusztán leheletgyenge vigasz, ami aligha enyhíthet azon, hogy a lelkük együtt szenvedett a gyerekkel, annyira sajnálták.

kép: Anna Kowalczewska - Winter

– Tűzforró. Félrebeszél… – mondta csüggedten, lehajtott fejjel az asszony. Elsírta magát.

– Valamit tennünk kell, mert nem jó ez így, Marietta. Nem jó…

– Nem tudom, mit tehetnék még, José… Egész nap mellette vagyok, borogatom, imádkozom érte, és...

– … csak nem javul… – suttogta szomorúan. – Evett? Hahh! Mit evett volna… – megszívta az orrát, majd folytatta. – Nem jó ez így, Marietta. Nem jó… – mondta elkeseredve, és megsimogatta a gyerek izzadt fejét. Megborzongott a forróságától, és ösztönösen összébb húzta magán a kabátját, aminek elnyűtt anyagán át régóta szabadon járt-kelt a szél.

Köles Hajnalka: Kedves Árpád!

 Versből novellát - vers: Tóth Árpád - Lélektől lélekig

 A kép készítőjének Facebook oldala: Everything You Can Imagine Is Real

Minden történet egy lányról és egy fiúról szól. Idősekről, fiatalokról, egyedülállókról és házasokról, szeretőkről, barátokról vagy ellenségekről. Milliónyi lehetőség, de egyvalami örök: örök a nő

és örök a férfi.

kép: Vörös Eszter Anna - Engedd, hogy a varázslat záporozzon rád.

„ A határidők motiválnak” – gondolkozott Hanna, hazafele tartva a héven, kipillantva a sötét éjszakába. Két nap van hátra a leadásig, és még el sem kezdte a pályázatot. Egyszer átvillant az agyán, hogy talán hagyni kellene a fenébe az egészet, de nagyon jól tudta, hogy sose bocsátaná meg magának a kihagyott a lehetőséget.

Írni, mit is kellene írni. Az agya lázasan pörgött, pedig tudta jól, hogy írni csak úgy tud, ha elcsendesedik. Ha egyedül van. Ezért is nem tudott írni annyi ideig, mert túl sok volt benne és körülötte minden, túl sok volt a probléma, ami lekötötte az energiáit. Hát már ennek is vége, egyszerre minden problémája megoldódott. Egyedül van.

Besötétedett már, az ablakon kifelé nézve az orráig se látott. Csak a sötét éjszaka.

„ Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd,

Távol csillag remegő sugarát.”

Ez a vers nem hagyja nyugodni. Mintha kifejezetten hozzá szólna, mintha neki akarna mondani valamit. De ugyan mit? Talán, hogy értse már meg, fogja már fel, hogy mi történik körülötte. Hát mi történne? Semmi. Ugyanaz, mint mindig, ugyanaz a játék, amit már számtalanszor végigjátszott. Már megint ő akart többet, ő képzelt mást, ő akarta jobban. Aztán nem kellett. Van ez így.

Igazából, nem is kellene ezzel az egésszel foglalkozni, mindjárt itt vannak az ünnepek, készülnie kell, a munkahelyén is őrültek háza van, nincs ideje pályázatokat írni.

Fenyves Barbara: Forróság

 Versből novellát - vers: Goethe - Tündérkirály

Bence úgy érezte, mintha tüzes kemencébe rakták volna, égett minden porcikája. Muszáj volt lehűlnie egy kicsit, de nem tudta mit tegyen. Felült az ágyban. A szoba sötét és ijesztő volt, próbált nem gondolni azokra a szörnyekre, amiket még az osztálytársa, Roli mesélt neki. Kiszállt az ágyból, majd kilesett az ajtón. Hangokat hallott lentről. Lábujjhegyre állt és halkan lépdelt a folyosón, amíg a lépcső tetejéhez nem ért. A hangok lentről jöttek, a konyhából. Pár lépcsőfokot lejjebb araszolt amilyen halkan csak tudott, így már láthatta a szüleit, ahogy veszekednek a konyhában.

​kép: ​

Tysmeokuiqaa by RHADS

– Nekünk nincs pénzünk erre! – kiabálta az anyukája. Sápadtnak, fáradtnak tűnt. Halványan még rémlett előtte egy másik énje, mikor mosolygósan, kipirult arccal nézett rá és szinte sugárzott. De olyan régnek tűnt, még így is, hogy csak nyolc éves volt.

– Igen, tudom, hogy nincs, de ez segíthetne – válaszolt az apja. Ő is másnak tűnt. Mintha kevesebb lett volna a haja, az arcán pedig mélyebbek lettek a ráncok. Csak mostanában szokott Bence ilyen apróságokra felfigyelni.

– Szerinted én nem tudom? De akkor sincs pénzünk – mondta és a végére elvékonyult a hangja. Leült az asztalhoz és kibuggyant pár könnycsepp a szeméből.

– Tehetnék valamit. Ott van Laci, ő segíthetne…

Hasznos tippek íráshoz V. - Szöveggondozás

Hjajj, a szöveggondozás! Ez az egyik legnehezebb feladat. Nem, nem a regény vagy novella megírása, hanem a szöveggondozás. Miközben írunk, főleg ha sokat, akkor folyamatosan fejlődünk. Egy novellánál ez nem annyira észrevehető, mint egy regénnyi terjedelemnél. Ez a fejlődés megmutatkozik az első és utolsó mondatokban, fejezetekben. Éppen ezért, miután hagytuk érni a történetet a fiókban, majd újra elővesszük, máris számos apró, néha nagyobb hibát veszünk észre. Javítgatjuk is rendesen őket. Mégis, idővel nagyon belefárad az ember. A történet nem csak a papíron, vagy a szövegszerkesztőben létezik, hanem az alkotóban is. Sőt, teljes egészében az alkotóban létezik, ezért könnyedén siklunk át hibáink felett, mivel a belsőnkben rejtőző világ kiegészíti a hiányosságokat.

kép: Peter Irvine - The Writer

Ezért nem szúrnak szemet például sokszor az olyan bakik, mint a szóismétlések, ami alá nem csak az egymáshoz közeli azonos szavakat értem, hanem például a különböző, tagmondatokat összekötő, igeidőt kifejező szavakat is. Ilyenek a: és, hogy, majd, volt, is, csak, már, stb.

A hétköznapi beszéd során elfogadható, ha sokat használja az ember, de egy irodalmi elbeszélésben már elég zavaró tud lenni. Alább pár példa, hogyan lehet tőlük megszabadulni.

Hogyan publikáljunk? – Self-publishing, Szerzői kiadás, Kiadói kiadás

kép: mara lature - Typewriter

Egy ismerősöm egyszer azt mondta: „Csak akkor állj ki a színpadra, ha már tudod, mit akarsz adni a közönségnek. Ha már fizetnek azért, hogy téged hallgassanak, már nincs idő próbálkozni.” – Vörös István (Prognózis)

Zsűritagok jelentkezését várjuk!

Zsűritagok jelentkezését várjuk az A megálló pályázatunkhoz. Feltételek:

A zsűribe jelentkezhet, aki:

- legalább egy pályázatunkon részt vett pályázóként

- az adott pályázatra (A megálló) nem adott be műveket

- vállalja, hogy adott időre a pályaműveket elolvassa, és elvégzi az értékelést

A zsűri mindig páratlan létszámú, ezért a jelentkezéseket ennek figyelembevételével fogadjuk el, vagy utasítjuk vissza. Akik nem férnek bele az adott pályázat zsűrijébe, azok automatikusan bekerülnek a következőbe, kivéve, ha nem vállalják.
Jelentkezés: irnomkell[kukac]gmail.com

Nagykutasi Tibor: Tigrisek a hómezőn

Versből novellát - vers: William Blake - Tigris

„– Tigris! Tigris! – kiabálták bele eszeveszetten a hófödte városka lakói az éjszaka csendjébe.

Bősz morgásától menekülésbe kezdtek az emberek, ki merre látott a hótól haloványan derengő sötétségben. Házak közé, dohos pincékbe húzódtak a veszedelem elől, minél távolabb, hogy kikerüljenek a fenevad látóköréből.

Megelőzte a híre. Senki nem találkozott még vele, mégis tudta mindenki, mekkora pusztítást tud végezni.

Ahogy a Tigris megállt a városka főterén, némaság ült a tájra. Tudták, fülel. Kisvártatva nyugat felől hallatszott ugyan az a velőt rázó, kísérteties hang, mint pár perccel korábban. Aztán egyszer csak elősejlett félelmetes alakja a szitáló hóesésben. Majd szépen, lassan kirajzolódott robosztus, tekintélyt parancsoló egész teste. Aztán még egy követte, a városka szélén elterülő erdő peremén. És még hat másik, szinte egy időben. Falkában indultak vadászni, és céltudatosan haladtak előre. Előbb az apróbb nyugati településeket fogták uralmuk alá, majd vérszemet kapva, kelet felé haladva bemerészkedtek egyre nagyobb városokba is.

kép:

​​

Roswitha Schrom -

​ Siberian Tiger - Beauty and Elegance

Körbezárták a várost, és álltak mind, támadásra készen. Aztán az, amelyik először jutott be a településre, és bevárta társait, végre megmutatta iszonyatos hangját. Megelégelte a várakozást, és támadásba lendült kiszemelt áldozata felé. Majd rázendített körülötte a nyolctagú halálzenekar is, és mind kiadta torkából azt a csontig hatoló üvöltést, amit ha egy ember meghall, soha el nem felejt.

Eszeveszett riadalom és kétségbeesés ült a város lakóira. Fejvesztve próbáltak menekülni, ki merre lát, feldöntöttek mindent, ami lelassíthatja a halálosztagot...

Nagykutasi Tibor: Vészjósló fényképek

Versből novellát - vers: Tóth Árpád - Lélektől lélekig

 

kép: Jemina Frdierika - I have your soul

Kinézett az ablakon, keresztül a rideg üvegen. Tekintete a távoli magasságokba révedt, szemeivel a fekete égboltot pásztázva a sötét éjszaka némaságán át. Csillagok százait látta haloványan pislogni.

Nem volt csillagász, nem ismerte a sziporkázó ég csillagképekre tagolódó rendszerét. Csupán annyit tudott a fénypontok kesze-kusza halmazairól, hogy a Földtől billiónyi mérföldekre lebegnek valahol a semmiben, onnan látszik jőni pislákoló fényük évezredekig a légüres téren át.

Szerette kerekesszékében ülve az eget kémlelni. Ilyenkor mindig eszébe jutott a világ hatalmassága, hogy mekkora a Föld, s milyen apró porszem ő is ezen a bolygón. Gondolatban beutazta az egész Univerzumot, lépdelt csillagról csillagra, harcolt űrlényekkel. Ugrált, hisz álmaiban megtehette.

A könyv illata

Mostanában egyre többször kerül terítékre az e-book kontra nyomtatott könyv közötti mérlegelés, hogy egy írónak melyik megjelenés, mit jelent.
    Lehet elemezni a két kiadási forma közötti környezeti hatásokat, árakat, presztízst, és sok minden mást. De nézzük a könyvet más szemszögből, hogy vajon az írónak és az olvasónak miért jelent "valamit", ha papír alapú könyvet tart a kezében.
    Egy könyv, azon túl, hogy esztétikailag is értéket képvisel, ne felejtsük el, hogy a mai napig az egyik leggyakoribb ajándékozási forma. Leszámítva az „ Adnom kell valamit, nézzünk egy könyvet ” kényszert. Vagy: „ Akkor legalább egy könyvutalványt veszek. ”

kép: David Pinzer - Library

Viccadict: Rézvörös csábító

Versből novellát - vers:  Madách Imre - Veszélyes játék

Trey nem várt semmit az éjszakától. Csupán barátai unszolására tartott velük a szokásos összezördülésre. A bár ajtaja előtt álldogált, fejében a menekülési útvonalat tervezgette. Csak otthon akart ülni, bekapcsolni egy jó filmet vagy játszani egyet a jól bevált, értelmetlen számítógépes játékai egyikével, amiből édesanyja véleménye szerint rég ki kellett volna nőnie.

Fáradt sóhaj kíséretében lenyomta a kilincset, közben gondolatban átkozta magát, amiért olyan erősen hű volt az ígéreteihez. Tudta jól, hogy a barátai csak jót akarnak neki, a részvételéhez pedig azért ragaszkodnak annyira, mert teljesen tisztában voltak vele, hogy Trey maga alatt van. Hónapokig tűrték, hogy magába zárkózzon a szakítás után, de mostanra megelégelték a dolgot és önkényesen eldöntötték, hogy az élete nem mehet így tovább. Talán igazuk volt, és valóban elő kellett már bújnia a csigaházából.

kép: John M. Smith - Copper Rose

Pataki Edit: Menekülés

Fanfiction kicsit másképp: Lev Tolsztoj: Kozákok című kisregényének „folytatása”

A postatrojka előállt, és Dmitrij Andrejevics Olenyin nehézkesen fészkelődött el benne. Az enyhe idő ellenére kényelmetlenebbül érezte magát, mint Moszkvából indultában, téli bundáiban, számos láb- és derékmelegítője között. Részegsége sem könnyítette meg az elmenetelt, sem kábultságot, sem emelkedettséget nem nyújtott. Mögötte maradt a falu, Novomlinszk, és a nádfödeles kapun a kiírás: „266 ház, lélekszáma 897 férfi, 1012 nő” (32.) Menekült a kis kozák településről, arról a helyről, amit megszeretett, amely erősebben magához láncolta, mint eddigi életének bármelyik korábbi színtere, s ahol a helybeliek közelebbi ismerőseivé váltak, mint vér szerinti rokonai.

kép: Olga Grigoryeva - Kozak

Nem sok minden változott benne az itt töltött időben, de „éjszakázásban elnyűtt, fakósárga arcszíne helyett orcáin, homlokán, tarkóján egészségesen, napbarnítottan piroslott a bőr.” (71.)

Fejében kavarogtak az emlékek, lelkében az érzelmek, indulatok.

Nyomasztotta Lukaska könnyelműsége. Lepergett előtte utolsó közös kalandjuk. Látta a társai előtt népszerűségét élvező ifjú vezért, a lován feszítő, tökéletes dzsigitet, az életet mentőt és életet kioltót, akit baljós előjel sem rettenthetett vissza, hogy naponta újra hőssé váljék. S aztán szemtanúja volt a pillanaton múló tragédiának is, ahogy a felelőtlen, a sorsot önmaga ellen kihívó fiatalember áldozata lett a testvére halálát megbosszuló csecsencnek. Olenyin szégyellte magát, hogy nem léphetett közbe.

Mikáczó Alexandra: Lázálom

Versből novellát - vers: Goethe - Tündérkirály

kép: Wielaw Piesak - scene from Goethe's fairy tale

Sötét, viharos éjszaka. Csupán a hold és néhány a felhők közül előbukkanó csillag ontja fényét az indigószín égbolt felől a kietlen tájra, valamint az időnként könyörtelenül, nagy robajjal lecsapó villámok, melyek minden lelket megrémisztenek. Minden élőlény, még a legapróbbak is elmenekültek már az égszakadás elől. Életnek nyoma sincs a vidéken. Vagy mégis... Amott egy kihalt erdő, benne keskeny ösvény. Egy lovas vágtat rajta, átkarol valamit... valakit. A lovas egy apa, karjaiban tartja egyetlen kisfiát. Öleli, takarja, óvja a süvítő széltől egyetlen kincsét, jobban, mint tulajdon szeme világát. Hiszen rajta kívül nincs már senkije. A felesége belehalt a szülésbe. Utolsó kívánsága az volt, hogy óvja egyetlen gyermeküket. S a férj megígérte neki, hogy így tesz bármi áron. Azonban ezen ígéret nélkül is életét adná érte, ha kellene, úgy szereti őt.

Lengyel Gábor: Moszkvai varázs

Fanfiction kicsit másképp - regény: Mihail Bulgakov - A Mester és Margarita

A kihallgatás órák óta tartott, és Mása már igencsak szabadult volna. Kint teljesen besötétedett. Amikor bekísérték ebbe a levegőtlen kis szobába, keze-lába remegett, de kezdeti szorongása fokozatosan oldódott, végül el is múlt. Sokan rettegnek mostanság a szervektől, mindenfélét pusmognak durvaságról, embertelen módszerekről, meg még annál is rosszabbról, hát ezekből a híresztelésekből, úgy tűnik, egyetlen szó sem igaz. Azok fontoskodnak, akiknek valami van a fülük mögött. A tisztességes, dolgozó embernek nincs mitől tartania.

– Vegyük át még egyszer a baleset körülményeit – mondta a hivatalnok, aki inkább emlékeztetett figyelmes pszichiáterre, mint rendőrfogalmazóra. Jól szabott, dohánybarna, mellényes öltönyt viselt, nyakkendőt és hófehér inget kézelőgombokkal. Ilyen polgári eleganciával egyre ritkábban lehet találkozni, ezek a fajta ruhadarabok olyannyira kimentek a divatból, hogy nem is lehet kapni őket. A rendőrtisztviselő nem mutatkozott be, de ettől a megbocsátható apróságtól eltekintve rendkívül udvarias volt, időnként fáradt mozdulattal levette a cvikkerét, megdörzsölte a szemét és az orra tövét. Bár egész idő alatt egyszer sem mosolyodott el, barna szemének pillantása együttérző volt, sőt Másának többször is az volt a benyomása, hogy bátorítóan rákacsintott. A fiatal villamosvezetőnőnek szüksége is volt erre a bátorításra, mert a hosszúra nyúlt eljárás és a körülményes jegyzőkönyv-felvétel már-már azt a gyanút erősítette benne, hogy valakik a nyakába akarják varrni a felelősséget a halálos balesetért.

A megálló - pályázat

A megálló pályázat eredménye

A következő pályázatunknak nem témája lesz, hanem instrukció alapján kell megírni a maximum 2.500 szavas történetet. A szituáció: Emberek állnak a buszmegállóban és a buszra várnak. Arra kérünk titeket, hogy a lehető leghűbben mutassátok ezt meg nekünk. A buszmegálló lehet nagy- vagy kisvárosban, faluban, főút mellett.

kép: Niken Anindita - the bus is late

Hasznos tippek íráshoz IV. - A Történet

A Történet

Andrew Ferez - Dragon Writer

Hol is kezdjem. Sokan várnak arra, hogy egy igazán egyedi történetet találjanak ki. Rengeteg időt vesztegetnek el azzal, hogy forradalmi ötlettel álljanak a nagyközönség elé. Az írások egyike sem tartalmaz újat, megdöbbentőt. Nem tudom, van-e olyan, ami új vagy megdöbbentő lehetne az írás területén, akármely műfajban is ír az ember. A jó és rossz harca, a tudomány és az emberi lét örök ellentéte vagy éppen egybeolvadása, morális és erkölcsi vívódások, társadalmi vagy személyes kritikák. Létezik olyan dolog, amiről még senki nem írt? Nem hiszem. Ami eltérhet az eddigiektől, az a látásmód, a szemszög, amiből nézed a dolgokat, az ezáltal kialakított véleményed, amely másokra is hatással lehet. Ez hordozhat-e valami újat? Szintén nem hiszem. Az évezredek alatt élt milliárdnyi ember közül rengetegen jutottak el ezekre a következtetésekre, látásmódokhoz. Miért nem ismerjük őket? A válasz egyszerű: Mennyit tudunk a múlt embereiről? Mennyi maradt ránk belőlük? Mennyi időt fordítunk arra, hogy megismerjük ezeket? 
Az egyiptomi írást is elfelejtették az emberek, pedig egy hosszú korszak meghatározó birodalma volt. Jött egy új, majd egy még újabb, az emberek már nem használták, majd lassan elfeledték. Egészen a Rosette-i kőig nem is tudták megfejteni a hieroglif írásokat. De a mai világban is van erre példa. Hányan tudnának ma latinul elolvasni egy bibliát? Esetleg ó-görögül? Vagy koptul? Vagy egy Seneca írást eredetiben? A világ változik, a felhalmozott tudás és irodalmi művészet továbbadása a jelen nemzedékének dolga, olyan nyelven, amit mindenki megért. 
Ilyen az írás is. Semmi újat és megdöbbentőt nem fogunk tudni írni, csak kicsit másképp, ahogy többen megértik mit is akarunk írni, vagy miről. Ha nem értik, akkor csak pusztán tetszik nekik.:)

Köles Hajnalka: Az igazságot ki kell mondani!

Fanfiction kicsit másképp - regény: William Golding - Legyek Ura

kép: Skottie Young - Lord of the Flies

Ralph nem várta meg, hogy a csónak partot érjen. A sekély vízbe ugorva, lábbal gázolt ki inkább a szárazföldre. Nem kockáztathatta, hogy ne ő legyen az első.
– Várj meg Ralph, várj meg! – Jack szorosan a nyomában haladt. Magasabb volt és izmosabb is, így néhány nagyobb lépéssel könnyedén beérte a szőke férfit.

Ott álltak egymás mellett. A lagúnában, a fehér homokban, ahol az egész történet kezdődött. Mikor is volt? Talán harmincöt éve is van már annak. De az emlékétől, azóta sem tudnak szabadulni.

Ralphot mind a mai napig rémálmok gyötörték. Bár csak egyetlenegyszer beszélt róla, és ha kérdezték, nem ismerte volna be sohasem, de ha Jackkel egymásra pillantottak, pontosan tudták, min megy keresztül a másik.

Ralph tengerésztiszt lett, mint az apja. Járta a végtelen óceánokat, keresve azt a távoli, régi szigetet, de sehol sem bukkant a nyomára. Jack pedig…nos, belőle vadászpilóta lett. Úgy kereste egész életében a veszélyt, mintha azzal bűnbocsánatot nyerhetne. Csontja tört, eszméletét vesztette, kómába került, mégis mindig mindenhonnan visszaküzdötte magát, hogy ne könnyíthessen a lelkén, rettenetes bűne addig üldözze, míg bele nem őrül. Néha már egészen közel állt hozzá. Ralph-fal ellentétben, ő nem csak éjszaka látott rémeket. Sokszor ébren is hatalmas tűz lobogott a szeme előtt, és sikításokat hallott akkor is, ha egyedül ült a szobában. Kínjait enyhítendő az ivásba menekült, de az utóbbi időben már az ital sem hozta el számára a kívánt megváltást.

András Zoltán: Morbus hungaricus, a Rémkirály

Versből novellát - vers: Goethe - Tündérkirály

Terike, egy városnak alig nevezhető település tanítójának leánya volt. Apjára igazán ráillett a 30-as évek jelzője, a „nemzet napszámosa”. Sok szegény és néhány eszes diák tanításában soha bele nem fáradó pedagógus, az iskola igazgatója mellett egyetlen férfi volt a három, már lassan vénkisasszonynak számító tanítónővel kiegészült tanári karban. Felesége, Mária varrónőként igyekezett kiegészíteni az igen szűkös tanítói megbecsülés pengőit, hogy a négy, egyre jobban eladósorba növő leányaikat legalább a szomszéd város polgári iskolájába járathassák és némi kelengyére valót is összegyűjthessenek nekik.

Terike volt a legidősebb a maga 19 évével, de még gyermek korában őt elérő tüdőbetegség miatt fejletlenebbnek látszott az egy-két évvel fiatalabb húgai mellett. Ezért ő csak az elemi iskolát végezte el, de házitanítója, az őt nagyon szerető édesapja, szinte mindenre megtanította húgai felsős tankönyvéből, amit azok a polgáriban tanultak. Édesapjának is, és Terikének is az irodalom volt a kedvence, a magyar irodalom mellett a német irodalom jeles alkotóinak könyvei is megtalálhatóak voltak a család szerény házi könyvtárában.

kép: Jian Guo - Forest King

Vörös Pál: Balek és Dörzsölt

Fanfiction kicsit másképp! pályázat - regény: Mihail Bulgakov - A Mester és Margarita

1.

A csenevész akácfák mögé rejtőzött, piszkosszürke, egyemeletes ház a Báró Jósika utcában állt, ameddig az utca névadóját lenem fokozták. A ház előtt szerényen piros téglajárda húzódott. A házat azért hívták Petrovich háznak, mert még négy éve is annak a Dr. Petrovichnak a tulajdonában volt, aki gyakran kérkedett horvát kisnemesi származásával. A környéken lakók némelyike éppenséggel azt állította, hogy Dr. Petrovichnak egyáltalán nem voltak kisnemesi felmenői, csak földbirtokai, ettől függetlenül a házat mégis így nevezték. Nem mindegy ellenben, hogy az utca névadóját valóban megfosztották nemesi rangjától.

kép: Konstantin Pogorelov - The Master and Margarita

Az élet egyszerű, ám néha teljességgel érthetetlen. Egy langyos, tavaszi délelőtt a Petrovich ház előtt két férfiú jelent meg. Egészen idáig triciklit toltak maguk előtt, amelyről létrát emeltek le és a házsarkának támasztották. Az egyikük, alacsony, kövérkés ember magabiztosan felkúszott rá és lecsavarozta az utcatáblát, amelyre Báró Jósika nevét írták. Társa, fiatal, fekete fiú elvette tőle és egy másik, ugyanolyan palaszürke táblát nyújtott fel a magasba, azzal a különbséggel, hogy azon Jósika utca volt olvasható. Az eseményt lakása ablakából figyelemmel kísérő Dr. Petrovich, kezéből tölcsért formált szája elé és lekiabált az akácok árnyékában igyekvő munkásoknak.

Szabó Jolán: Szerelmek

Versből novellát - vers: Madách Imre - Veszélyes játék

Mindig magamnak keresem a bajt és csak a vakszerencsének köszönhetem, ha sikerül kimásznom belőle.

kép: Angelpunk - Love

Huszonöt évesen itt lakom egy üzlethelyiség tizenhat négyzetméteres raktárában, az utcai bejáratú trafik hátsó részében, és nem panaszkodom, mert nem kell fizetnem érte, sőt, pénzt keresek, mert a nagybátyám jóvoltából csütörtök délután kettőtől vasárnap este tízig dolgozhatok a trafikban. Árulom a cigarettát, a dohányt, a rágógumit, kávét főzök és hétfő reggeltől csütörtök délig a professzor úr laboratóriumában gürizek, miközben megírom a szakdolgozatomat, melynek egy példánya itt van a kezemben, aranybetűkkel ott áll a borítón a címe, dátuma, és ami a lényeg, készítette Cseresnyés Csaba. Természetesen még előttem áll az államvizsga, amely már nem jelent problémát.

Nagyon élveztem az egyetemista létet, a kollégiumban sokat buliztunk és a tanulás többnyire a vizsgaidőszakra maradt, mígnem felvételt nyertem a mester szakra, és Apám közölte velem, hogy két évet még finanszíroz a tanulmányaimból, de egy nappal sem többet. Nem vettem komolyan, hiszen az első házasságából született bátyáim is úgy lettek diplomások, hogy anyagilag Apa támogatta őket, és nem láttam okát annak, hogy tőlem miért vonná meg az apanázst. Továbbra is folytatni akartam a korábbi léha, dorbézolásokkal tűzdelt, gondtalan egyetemista életem, nagy kanállal enni az életet, meghódítani minden lányt, aki csak az utamba kerül, s ameddig csak lehet, elodázni a munkásévek kezdetét.

Kis türelmet kérünk!

Kép forrása: http://blog.studentlifenetwork.com

Minden kedves Olvasónknak és a Pályázóknak
Boldog Új Évet kívánunk!
Egy rövid "szolgálati közleménnyel" jelentkezünk.
Mint tudjátok, szabadidőnkben szerkesztjük a blogot, és úgy alakult, hogy a szabadidő most hiánycikk. Mindkettőnknek annyi minden jött össze (munka, iskola stb), hogy egyelőre a sok tennivalónak nem látszik a vége, körülbelül úgy, ahogy a mellékelt képen is láthatjátok.

Amint tudunk, jelentkezünk, addig is a türelmeteket kérjük!

Megértéseteket megköszönve, üdvözlettel:

Farkas Viktória és Vass Attila
             ~Írnom kell~