Tóth Bence alig
várja, hogy keresztapja, édesapjának az öccse, végre magára
hagyja a nyaralóban, melyet egyik beosztottjától bérel két
hétre, s azonnal a melléképületbe megy, mert ott látott egy
biciklit, mellyel bejárhatja az egész falut, melynek egy tucatnál
nincs több utcája, ráadásul Vaspör mindössze
háromszázhetvenhárom lakossal büszkélkedik, akiket szinte
személy szerint megismerhet két hét alatt.
Pontosabban
megismerhetne, ha nem kellene megírnia a szakdolgozatát, melyhez az
összes szakirodalmat régen begyűjtötte, csakhogy az idő kifolyik
a keze közül, mert rendszerint másnapra hagyja a munka
megkezdését. Mindig másnapra. A másnapok pedig húzzák maguk
után az eltékozolt időt, lassan alig marad annyi ideje a leadási
határidőig, hogy a szakirodalomból összefabrikáljon egy
elfogadható szakdolgozatot, mert azt igazán nem várhatja el tőle
senki, hogy szürkeállományát megdolgoztassa, nota bene, eredeti
gondolatokkal tűzdelje meg az összeollózott tananyagot.
A hároméves
alapszakot négy év alatt abszolválta, a mester szakon is már
hatodik féléve koptatja az egyetem burkolatát, s ha most sem
végez, akkor bizony keresztapja száműzi valamelyik angol
kisvárosba, hogy megtanulja az autókarosszéria lakatosság
valamennyi csínját-bínját, mert megígérte a szüleinek, még
Bence pelenkás korában, hogy vállalja a gyerek taníttatását,
fizeti az egyetemi költségeit, vagy egy divatos szakma
megszerzését. Azzal nem számolt, hogy Bence gyereknek a tanulás
iránti affinitása a nulla felé konvergál, s éles eszét
elsősorban a szebbik nem és a sportautók alapos tanulmányozására
fordítja, ráadásul igazán nagy sikereket kizárólag a napokig
tartó bulizásokban ér el.
Szülei középiskolai
tanárok, akik igyekeznek a három öccsét okosabban és szigorúbban
nevelni, meglehetősen jó hatékonysággal, ezért úgy gondolják,
hogy Bencét a keresztapja, Géza rontotta el. Honnan is lenne
gyereknevelési tapasztalata annak a közlekedésmérnöknek, aki
diploma után kitanulja az autószerelő szakmát is, hogy ne tudják
átverni, majd Land Rover márkakereskedést és szervizt nyit, aki
sohasem idegeskedik, és akiért még a beosztottai is tűzbe
mennének. Géza megrögzött agglegényként vállalja a családban
a rosszfiú szerepét, és egyáltalán nem titkolja, hogy szereti a
nőket, a kártyát, a finom italokat és a függetlenségét.
Természetesen sem
Bence, sem családja nem veszi észre azt az aprócska momentumot,
hogy Géza látszólagos lazasága pusztán szívós és kitartó,
kemény munkával, aprólékosan felépített image, ami miatt nem
marad energiája családalapításra, s megelégszik a keresztfia
istápolásával. Sokáig nem akarja elhinni, hogy Bence átveri,
csak lébecol a világban:
– Nézd, Bence
fiam, link vagy, még rajtam is túlteszel, amely, valljuk meg magunk
között, szép teljesítmény. Vaspörben van Zoli barátom
nyaralója. Holnap reggel leviszlek, ott nyugodtan megírod az
államvizsga dolgozatod. Vigyél magaddal mobil internetet, bár nem
biztos, hogy működik. Két hét múlva érted megyek. Ja, igen, a
kocsid addig nálam lesz a szervizben, legalább átnézzük az öreg
csotrogányt. Nagyon jól tudom, hogy odaadnád a barátnődnek, aki
két nap múlva utánad menne és szakdolgozatírás helyett, minimum
egyhetes exkluzív kétszemélyes nemi fesztivált tartanátok,
csakhogy abból nem lehet megélni. Nem mondom, csinos kislány Reni,
valószínűleg kiváló lepedővirtuóz, de nem állt sorban, amikor
az észt és az intelligenciát osztogatták. Igazán szép
plázacica, gondolom, tud dorombolni és karmolni is, ám egyénisége
nulla, tudása nulla, ambíciója sem veri az eget! Hallom, ahogyan
csikorognak fejedben a kerekek! Olajozd meg, mert vagy összekapod
magad, vagy felejtsd el az egyetemet! Szükségem van egy jó
karosszéria lakatosra! Kiküldelek Angliába, az autógyárba, és
három év múlva kész szakemberként jössz vissza. Ne vedd
fenyegetésnek, Bence, ez csak egy biankó ígéret. Megtanulsz egy
jó szakmát és utána nálam dolgozol minimum öt évig, mert
ingyen még a keresztfiamat sem taníttatom. Megbeszéltem a
szüleiddel és egyetértenek velem. Természetesen más választásod
is lehet, csakhogy akkor elengedem a kezed, és teszek azért, hogy
az apád se finanszírozza tovább a hóbortjaidat.
Érzi Bence
keresztapja hangján, hogy most nem viccel az öregfiú, és semmi
kedve kimenni Angliába gürizni, legfeljebb Londonig, ott még pizza
futárként is jobban élne, mint itthon kezdő diplomásként.
Megérdemli a fejmosást, bár rosszul esik neki, s olyannyira
bosszantja az igazság, mely így kimondva, egészen másként
hangzik, mint amikor az gondolatban felsejlik, hogy felmegy az
adrenalin szintje és megfogadja magában, hogy csak azért is
megszerzi a diplomát.
A mai napon már nem
érdemes hozzákezdeni a munkához, inkább körülbiciklizi a
települést, majd az Aranyszarvasban megebédel, megkávézik,
délután pedig elhelyezkedik a házban és másnap reggel korán
felkel és nekikezd az írásnak. Igen, ez lesz a jó megoldás,
gondolja és biciklire pattan.
Csendes a település,
senki sem jár az utcán. A telkek többségén ott állnak a
személyautók, a kerítéseken belül, de a kerteken innen, mert
azokban zöldellnek a vetemények. Az egyik ház előtt megáll,
szemügyre veszi a kertet, és lám, van abban minden zöldségféle,
mely a háziasszonynak kell a konyhára, paprika, paradicsom,
sárgarépa, fehérrépa, retek, zöldbab, borsó, krumpli, tök,
cukkini, meg gyümölcsfák, közöttük cseresznyefák, melyeken már
piroslik a termés. Milyen könnyű lehet itt élni, csak ki kell
menni a kertbe és megszedni, ami kell a főzéshez. Édesanyja tudná
igazán értékelni.
Unalmas ez a
település, nincs mozi, pláza, romkocsma, pizzéria, még egy
valamire való kávézó sem, így valóban nem lehet mást csinálni,
mint szakdolgozatot írni. Reni is hiányzik, aki nem csupán a
szerelme, hanem egyben az egyetlen csodálója, aki mellett igazán
nagynak és okosnak érezheti magát. Egyedül azonban unalmas az
élet Vaspörben, pedig mindössze hat órája tapossa a település
földjét, s ha ez így folytatódik, akkor végtelenül hosszú lesz
a következő tizenhárom nap.
Magasan jár a nap,
valósággal éget, ám Bencét ez nem riasztja el attól, hogy
kifeküdjön napozni, melynek színteréül a kertet választja,
amelyben csak gyümölcsfák vannak, alattuk magasra nőtt fűvel.
Két doboz sörrel, egy szál fürdőgatyában kifekszik a plédre.
Eszébe sem jut a naptej, melyet édesanyja rátukmált, ha a napon
akar tanulni, nehogy leégjen.
Arra ébred, hogy ég
a bőre és valaki a közelben benzines fűnyíróval dolgozik, nagy
zajt csapva. Lehet, hogy álmodja az egészet. Hanyatt fekve bámulja
a felhőtlen világoskék eget és azon mélázik, hogy mit tegyen,
előbb megigyon egy újabb doboz sört, vagy megégett bőrét hűtse
le a tus alatt, amikor egy tízéves kisfiú szalad oda hozzá:
– Szervusz, bácsi!
Patkós Peti vagyok és keresztapa nem engedte, hogy felébresszünk.
Bence
feltápászkodik, sajog minden tagja, ám mielőtt egy szót
kinyögne, a kisfiú ismét megszólal, kissé kárörvendőn
vigyorogva:
– Nagyon leégtél,
tudod-e? Szólok a nővéremnek, majd az ad neked kencét. Nekem is
azzal gyógyította a bőröm, nagyon jó.
– Honnan került
ide a fiúcska, ki nyírta le a füvet és egyáltalán, hogyan
jutottak be a zárt kapun keresztül?
Kérdéseire
hamarosan választ kap. Cingár, magas, középkorú férfi jön elő
a kert végéből, két vihorászó kamaszlánnyal, akik
cseresznyével teli kaskákat cipelnek.
Kiderül, hogy a
hátsó szomszéd, Patkós János az illető, aki gondozza a kertet
az abban termő gyümölcs felének fejében.
– Eredjetek haza,
gyerekek, mindjárt megyek én is. Szóljatok keresztanyátoknak,
hogy eggyel több terítéket tegyen az asztalra, mert
vacsoravendégünk lesz, meg küldje át Dalmával az orvosi
táskámat, mert igencsak leégett ez a fiatalember!
Bence egész háta
igazi piros pecsenye, amely a ház hűvösében jobban fáj, mint
kinn a napon. Patkós doktor orvosi táskáját egy sudár alakú,
nevetős lány hozza.
– Keresztapa,
elláthatnám helyetted a fiatalember hátát?
– Jól van, Dalma,
de az injekciót én adom be! Úgy tűnik, Bence barátunk enyhe
napszúrást kapott!
Húsz perc múlva
búcsúzik a doktor:
Bence fiam, jöjjön
át vacsorára. Magával marad Dalma, mert még legalább kétszer
be kell kenni a hátát. Viszontlátásra!
Repes a fiú szíve,
igen tetszik neki a leányzó:
– Mondd, Dalma,
valóban orvos a keresztapád?
Tágra nyílik a
lány szeme:
– Természetesen!
Ennyire félted a bőröd? Nyugi, ötödéves medika vagyok.
Telefonon értesítették keresztapámat érkezésedről és arról,
hogy itt írod a szakdolgozatod.
– Megelőzött a
hírem?
– Alaposan.
– És még mit
mondtak rólam?
– Ó, hát ezzel
nem dicsekednék a helyedben.
– Lusta vagyok,
kétségtelen, de ha nem lennék az, akkor most nem találkoznánk.
Te mit keresel itt?
– Pénzt, azt nem,
ám keresztapámnál vagyok gyakorlaton.
– Tudod, először
nem hittem el, hogy orvos a keresztapád! Ki gondolta volna, hogy a
kertben a körzeti orvos nyírja a füvet! Hihetetlen!
Dalma szemében
hideg fény villan.
– Miért furcsa?
Az orvos is ember! Három falu tartozik hozzá, ezért nem kicsi a
körzete, ráadásul hétvégeken is őt keresik, akkor is, ha nem
ügyeletes. Keresztanyám tanítónő, és kiváló háziasszony.
Nincs gyermekük, így minket, a keresztgyermekeiket abajgatják.
Mindegyikünk végigjárja a stációkat. Választanunk kell egy-egy
fizikai munkát, művészeti ágat, sportot és tudományt, melyeken,
mint a kismacska, élezhetjük apró körmeinket, s ha leesünk
valamelyik ágról, akad másik, amelyben megkapaszkodhatunk.
– Szigorúan
bánnak veletek?
– Á, dehogy! Csak
azt akarják, hogy válasszuk ki azt a foglalkozást, amelyet örömmel
végzünk. Gyerekként kalandnak fogtam fel, amikor a kertben
kapáltunk, és találgattam, hogy melyik éppen csak kibújt növény
mi lehet. Utána festegettem, állítólag volt hozzá némi
tehetségem, de úgy éreztem, hogy egy idő után megrekedtem, nem
fejlődtem tovább. Gimnáziumban kosaraztam, még megyei bajnokságot
is nyertünk, majd beleszerettem a biológiába és orvos leszek. A
húgaim közül Kata kiválóan varr, és olyan süteményeket süt,
melyek még anyának sem sikerülnek, Bertát pedig felvették a
konzervatóriumba, hegedül és kiválóan szaval. Jani öcsém pedig
állandóan fúr-farag, szétszerel, vagy éppen újra összerak
valamit. Imádja a focit, kapuskodik, mert lusta futkorászni a
pályán.
– És a szüleid,
mit szólnak hozzá? Nem féltékenyek a keresztapádékra?
– Ugyan, miért
lennének azok? Nyolc éve elváltak, anya nevel bennünket, apa meg
nem törődik velünk, mert számára a kocsma mindennél előbbre
való.
Bencének egyre
jobban tetszik a lány, pedig szinte semmiben sem hasonlít Renihez,
nincs öt centis műkörme, kicsit teltebb az alakja és dús,
szalmaszőke haja tüsire van vágva, ám a hangja megnyugtatón
duruzsol, ráadásul zöldeskék szeme hívogató, mintha azt
mondaná, én vagyok az óceán, mártózz meg bennem. Összességében
Dalma megnyugtató jelenség, akit könnyű lenne bizalmába fogadni,
hiszen bizsergető az érintése, amint ismét bekeni a rák pirosra
égett bőrét.
Valahol lelke mélyén
mégis ott motoszkál a kétely, hogy túl tökéletes, mondhatni
idilli képet lát, mert ésszel fel nem fogható, hogy egy elfoglalt
körzeti orvos a szomszéd telkén vágja a füvet, mintha anyagilag
rászorulna a gyümölcstermésre.
Mondd, Dalma,
keresztapád miért vállalta el a kert művelését?
Meghökkenti
kérdésével a lányt, akinek szeme elsötétül a haragtól, mégis
nyugodt hangon válaszol:
– Úgy látom, nem
érted, mert tapasztalat hiányában fogalmad sincs arról, hogy a
szellemi fáradtság legjobb ellenszere a fizikai munka. Vegyél fel
egy pólót és menjünk vacsorázni, mert keresztanyám nem szereti,
ha várnia kell valakire, miközben asztalon gőzölög az étel.
Gizi néni úgy
fogadja Bencét, mintha a családhoz tartozna. Gulyásleves és
cseresznyés lepény a vacsora. Ez utóbbit Kata sütötte, és úgy
ízlik a vendégnek, hogy szégyen, nem szégyen, négy darabot is
megeszik, s csak az illendőség okán az ötödiket már nem meri
elvenni a tálcáról.
Megcsörren a doktor
telefonja, beteghez hívják a szomszéd faluba, és Dalma is vele
tart.
– Figyelj, Bence –
súgja neki Peti gyerek –, vacsora után Bertának még gyakorolnia
kell a hegedűn Mendelssohn: e-moll hegedűverseny első tételét,
és tudod, már a könyökömön jön ki. Jobb, ha velem jössz a
pajtába, megmutatom neked, mit csinálunk keresztapával.
Este nyolckor ér
haza, egy tányér süteménnyel, melyet Gizi néni jó szívvel
rátukmál, elvégre, aki dolgozik, annak ennie is kell és meghívja
másnap vacsorára is:
– Tudja, Bence,
nálunk az ebéd nem lényeges, mindenki akkor eszik, amikor
megéhezik, mert szétszéledünk reggeli után, tesszük a
dolgunkat, ám este együtt vacsorázunk. Látja, leszedték az ikrek
a cseresznyét, amit estefelé beraktunk, Jani éjszaka ügyeletes
lesz, ezért Dalmával együtt reggelig nem kerülnek elő. Amint a
gyerekek elcsitulnak, leülök a számítógép elé és folytatom a
cikkem írását, mert holnap le kell adnom. Tudja, rendszeresen
publikálok tudományos folyóiratokban, hogy toppon maradjak a
tanítás mellett.
Hogy toppon
maradjon, somolyog Bence, és gyorsan befal még három cseresznyés
lepényt.
– Miért olyan
fontos Gizi néninek a tudományos munka, ha úgyis itt tanít, négy
falu gyerekeit összesítő, az isten háta mögötti általános
iskolában?
– Nem érdemes
ezen gondolkodnia, sokkal izgalmasabb Dalma, akivel úgy tűnik, csak
estefelé találkozhat.
Lemegy a nap és
hűvösebb a levegő. Bence nem érez fáradtságot, sőt,
feldobottnak érzi magát. A nagy étkezőasztalra egymás után
felsorakoztatja a könyveit, bekapcsolja a laptopját és reggel ötig
megállás nélkül írja a szakdolgozatát.
Talán a csendnek és
a nyitott ablakokon beáramló, friss, tiszta levegőnek köszönhetően
Bencében buzog a tettvágy. A korábban készített vázlatát
jobban átgondolva úgy dönt, a téma kifejtéséhez teljesen más
megközelítés szükséges, ahogyan a hangsúlyok is máshová
kerülnek.
Reggelire megeszi a
megmaradt lepényeket és iszik egy nagy pohár narancslét. Langyos
vízzel tusol, mert még mindig ég a bőre. A zuhogó víz dobol a
testén, s nem hallja, hogy éppen akkor érnek haza Patkós
doktorék. Az foglalkoztatja, hogy vajon elég lesz a két ahhoz,
hogy jó szakdolgozatot írjon, mert jó lenne, ha később alapja
lehetne a doktori disszertációjának, mert ledoktorál, ha törik,
ha szakad.
Amint beállnak a
kocsival az udvarra, Dalma azonnal kiszáll és siet a házba. Fáradt
is, éhes is, szomjas is, hosszú volt számára az éjszaka, s nem
is érti, hogy keresztapja hogyan bírja ezt a strapát, hiszen most
alhatnak délig, de kettőtől már rendelnek. A bejárati ajtóban
megáll, és egy pillantást vet a szomszéd házra, melynek
fürdőszobájában ég a villany. Korán kelt Bence, állapítja meg
és benyit a házba.
Patkós doktor
figyelmét nem kerüli el Dalma viselkedése, tetszik neki a fiú,
sóhajt egy nagyot és beáll a kocsival a garázsba.
Bántja szemét az
éles kora reggeli napfény, de muszáj lebonyolítania egy telefont.
– Szép jó
reggelt, Géza!
– Szervusz,
Janikám!
– Dalma csodát
tett Bencével! Azt persze nem tudom, hogy most kel fel, vagy fekszik
le aludni, de nekifogott a feladata végrehajtásának!
– Köszönöm,
doki!
– Nincs mit! Mi,
keresztapák, ennyivel tartozunk egymásnak!
A keleti égbolton
kajánul vigyorog a nap.
Nagyon tetszett! Szuperül megírt történet! :)
VálaszTörlés