Hjajj, a szöveggondozás! Ez az egyik
legnehezebb feladat. Nem, nem a regény vagy novella megírása,
hanem a szöveggondozás. Miközben írunk, főleg ha sokat, akkor
folyamatosan fejlődünk. Egy novellánál ez nem annyira
észrevehető, mint egy regénnyi terjedelemnél. Ez a fejlődés
megmutatkozik az első és utolsó mondatokban, fejezetekben. Éppen
ezért, miután hagytuk érni a történetet a fiókban, majd újra
elővesszük, máris számos apró, néha nagyobb hibát veszünk
észre. Javítgatjuk is rendesen őket. Mégis, idővel nagyon
belefárad az ember. A történet nem csak a papíron, vagy a
szövegszerkesztőben létezik, hanem az alkotóban is. Sőt, teljes
egészében az alkotóban létezik, ezért könnyedén siklunk át
hibáink felett, mivel a belsőnkben rejtőző világ kiegészíti a
hiányosságokat.
kép: Peter Irvine - The Writer |
Ezért nem szúrnak szemet például
sokszor az olyan bakik, mint a szóismétlések, ami alá nem csak az
egymáshoz közeli azonos szavakat értem, hanem például a
különböző, tagmondatokat összekötő, igeidőt kifejező
szavakat is. Ilyenek a: és, hogy, majd, volt, is, csak, már, stb.
A hétköznapi beszéd során
elfogadható, ha sokat használja az ember, de egy irodalmi
elbeszélésben már elég zavaró tud lenni. Alább pár példa,
hogyan lehet tőlük megszabadulni.
Szóismétlések gyomlálása:
Ilyen volt:
"Az adattárolók kialakítása
nem volt egyszerű, ebben segített nekünk Zsanett. Az ő
ismeretei az agyról és működéséről, a benne való
információtárolásról nélkülözhetetlen segítség voltak
a munka folytatásához."
Ilyen lett
"Az adattárolók kialakítása
nem volt egyszerű, ebben segített nekünk Zsanett. Az ő
ismeretei az agyról és működéséről, a benne való
információtárolásról nélkülözhetetlen segítséget
nyújtottak a munka folytatásához."
Ilyen volt:
"Elővettem a telefonom, beírtam
egy újabb kódot, és átküldtem a zárnak. Hosszú sípolás,
és a zár kattanása jelezte, az ajtó nyitva.”
Ilyen lett:
"Elővettem a telefonom, beírtam
egy újabb kódot, és átküldtem a zárnak. Egy hosszú
sípolás után a zár kattanása jelezte, az ajtó nyitva.”
Ilyen volt:
Az első dolgom a víz
szerzése lesz nappal. A Duna vízéből
már száz éve sem volt ajánlott inni, mára egyenesen mérgező.
Egy pohár víz annyi
mérgező anyagot tartalmazott, amely egy felnőtt embert órákon
belül megölt. Nem a baktériumok, hanem a benne lévő vegyi
anyagok miatt. Ez az átka, amikor egy folyó
több országon is keresztülfolyik. A többi folyóval
sem volt szerencsénk, akármilyen nemzetközi egyezményt is írtak
alá a folyó mentén lévő
országok. Mind csak a saját érdekét nézte.
Ilyen lett:
Az első dolgom lesz nappal, hogy
vizet szerezzek. A Dunából már száz éve sem volt ajánlatos
inni, mára egyenesen halálos. Egy pohárnyi annyi mérgező anyagot
tartalmazott, amely egy felnőtt embert órákon belül megölt. Nem
a baktériumok, hanem a benne lévő vegyi anyagok miatt. Ez az átka,
amikor egy folyó több országon is keresztülfolyik, és az
országok, amelyeken keresztül elérte a tengert, fittyet hánytak a
nemzetközi egyezményekre, csakhogy a saját érdekeiket
kielégítsék. (végül ez a bekezdés teljesen át lett írva:) )
A jelenlegi legutolsó verzió
belőle:
Megnyaltam
száraz ajkamat. Alaposan kiszáradtam, amihez
a menekülést követő hányás szintúgy
hozzájárult.
Vízre volt szükségem. Talán több száz évvel ezelőtt
nyilvánvaló lett volna a Dunából inni. Ez
már száz éve sem volt egy életbiztosítás, mára kimondottan
halálossá vált. Elég lett volna egy maréknyi, de
talán egy korty is, hogy azonnal végezzen egy felnőttel. A benne
lévő mérgező anyagok koncentrációja olykor százszorosan
meghaladta a bolti tisztítószerekét. Ez az átka, amikor egy folyó
több országon át érte el a tengert, és azok fittyet hánytak a
nemzetközi egyezményekre.
részletek: A.G: Hawk – Kvantumlélek
című regényéből
Ez volt az egyik része a
szöveggondozásnak. Utána jön a nagyobb falat, amikor már úgy
érzi az alkotó, hogy kész a mű, ő már nem tudja jobbá tenni.
Jöhetnek a tesztolvasók, akik véleményükkel elkeserítik, hogy
még mindig nem tud írni, és inkább hagyja a francba az egészet.
De nem kell csüggedni. Higgyétek el, minden sikeres író mögött
egy nagyon jó lektor, és egy nagyon jó szerkesztő áll. Nagyon
sokat lehet tanulni a tesztolvasók véleményeiből, ami idővel
beivódik az írásba, de teljesen hibátlan munkát sosem fogunk
alkotni. Végtére is emberek vagyunk, vagy mi a szösz. Ezért
jogunkban áll tévedni, hibásat írni. Emellett a véleményezések
rámutathatnak logikai, kronológiai, stílusbeli hibákra, amelyeket
még jobb azelőtt javítani, mielőtt nagyközönség elé állunk a
történetünkkel vagy kiadóhoz küldjük.
Ha ez is kész, jöhet a tölgyfahordó, és érleljük még pár évig. Amikor pedig eltelt vagy hét év, kivesszük, újraolvassuk. Na! Ekkor jövünk rá, azóta már sokkal jobban írunk, ezért ez mehet a szemétbe.
Ha ez is kész, jöhet a tölgyfahordó, és érleljük még pár évig. Amikor pedig eltelt vagy hét év, kivesszük, újraolvassuk. Na! Ekkor jövünk rá, azóta már sokkal jobban írunk, ezért ez mehet a szemétbe.
Amennyiben Stephen King, Murakami
Haruki, Kurt Vonnegut, Jo
Nesbø,
Charles Bukowski, Mihail Bulgakov, Victor Pelevin, Robert
Charles Wilson és még
sorolhatnám, így tett volna, az irodalmi élet sokkal szegényebb
lenne ma. Fogadjuk el a tényt. Ha jól csináljuk, a következő
mindig jobb lesz, mint az előző. Ha mégsem? Akkor valamit nagyon
rosszul csináltunk, és komoly hiányosságokkal küzdünk a
történetírás terén. (Ilyen
esetben tényleg érdemes elgondolkozni azon, hogy a történetírás-e
a legjobb önmegvalósítási eszköz számunkra.)
A szöveggondozás része a kész
dokumentum (azért jobb már a történet írás megkezdése előtt
beállítani a Stílust) formázása. Erről itt nem ejtenék szót,
ebben a cikkünkben (Formázás, ha már írnom kell) bővebben
olvashattok róla. A kellően megformázott szöveg nem csak olvasási
élményt nyújt, hanem esztétikait is. Az olvasók szeme hozzá van
szokva a könyvekben lévő formázáshoz. Ezért ha ilyen írást
lát valaki, sokkal könnyebben boldogul vele, mint egy hanyagul
formázott szöveg esetében.
Ugyancsak nem térnék ki a gondolatok
megfelelő tagolására, hisz nem a magyar nyelvtan általános
iskola alsó tagozatos tananyagának a felelevenítése a célunk.
A párbeszédek pedig külön cikket
érdemelnek, mert az már a Központozás címszó alá tartozik. :)
Majd végül jön az újraolvasás,
újraolvasás és megint csak az újraolvasás, hogy biztosak legyünk
benne, sikerült minden hibát kijavítani. Megnyugtassalak? Nem fog
sikerülni! :) Miután közzéteszed, elküldöd pályázatra, beadod
a kiadónak, rögtön ezután ha beleolvasol, máris vagy tucatnyi
hibát vélsz benne felfedezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése