A kérdésre, hogy egy nem
sikeres (bár ez elég szubjektív) író tud-e megfelelően az írásról érdemlegeset
mondani, egy hasonlatot hoznék fel a sportból.
- Nem minden sikeres edző volt sikeres sportoló, és nem minden sikeres
sportoló lesz sikeres edző. -
Mindenhez kell egy adott
készség, hogy nyitottak legyünk befogadni minden olyat, amitől az adott
területen jobbak lehetünk. Nem másoknál, hanem mindig magunknál. Ebből adódik,
hogy egy kevésbé sikeres írónak is lehetnek jó meglátásai.
Hogyan írjunk jó történetet?
Hogyan írjunk jó történetet?
Tömören a válasz:
Közérthetően.
Kicsikét kifejtem
bővebben is. Amikor egy történet kipattan a kreatív
elménkből, az olthatatlan vágy tettekre ösztönöz minket, hogy ezt másokkal
megoszthassuk, képzeletvilágunk utazóivá tegyük őket. Ezért leírjuk, majd
megosztjuk velük.
Soha ne feledjük, hogy
ők nem azt látják, élik át, amit mi. Csak hasonlót. Az általunk megjelenített
szimbólumok, ábrázolások annyit mondanak nekik, amennyire az ő életükben
szerepelnek ezek a dolgok. Legyen szó bármilyen műfajról, a megalkotott
fogalmak, szavak, mind kapcsolódnak képzeletvilágunk valamely
megtestesüléséhez. De ez a képzeletvilág a miénk, egyéni és nem a közösség
által széleskörűen ismert. Aki ír, általában mind egy kis saját szubkultúra
részese.