2. Köles Hajnalka: Lány a babák mögött

A "Képekbe dermedt világok" pályázat második helyezett novellája

Azt hiszem, vannak olyan történetek, amelyek egyszerűségükkel bűvölik el az embert. Ilyenkor, szinte nem is történik semmi, semmi olyan, amit szavakba lehetne önteni. Nincsenek nagy harcok, ahol birodalmak sorsa dől el, nem lehetünk szemtanúi csodával határos megmeneküléseknek és felgyógyulásoknak, nincsenek nagy bukások és felemelkedések. Mégis, amikor a végére érünk, egy aprócska borzongás fut végig rajtunk, libabőrös lesz a karunk, és valami ott legbelül, elkezd bizseregni. Valamilyen mélyről jövő bizonyossággal pedig tudjuk, hogy mennyire, kimondhatatlanul jó élni, és ebben az életben néha az apró dolgok jelentik a legtöbbet. Ez a történet is ilyen. Figyeljétek, mikor kezd el bizseregni a szívetek.

Augusztus volt. Lassan a végéhez közeledett a nyár. Reggel már nyirkos volt a fű, este egy kicsivel korábban sötétedett. Néha hűvös szelek borzolták a lányok szoknyájának szélét, és bizony ilyenkor elkélt már a kardigán is. Meglepően hamar véget ért ez a csodálatos évszak, és vele együtt valami más is a végéhez közeledett.

Éva a kis virágágyás szélén várakozott, ahogy megbeszélték, ahol annyiszor találkoztak már. Hátát a vaskos téglákból épített házfalnak döntötte, amely ontotta a napközben magába szívott meleget. Nézte a megfakult virágokat, az elszáradt füveket, és az elmúlásról gondolkozott.

kép: Ti-R - As Long As I Feel You Love Me

3. Fülöp Dorottya: A lovag és az újságíró

  A "Képekbe dermedt világok" pályázat harmadik helyezett novellája

A kávé is íztelennek tűnt azon a kedd reggel. Sőt, nemcsak a kávé, de még az a csokireszelékkel megszórt süti is, amit a sarki vegyes üzletben szokott vásárolni, mielőtt munkába megy és amelyet olyan jól esik suttyomban megdézsmálni az asztal alatt, amikor senki sem figyel. Hiába, annak sem volt már ugyanolyan íze, és ami még annál is nagyobb gond: rajtakapták amint épp megkóstolta. Micsoda balszerencse! Pedig mindent a megszokott terv szerint vitt véghez. „Véletlenül” levert néhány golyóstollat az íróasztalról, lehajolt, hogy felvegye és amíg kereste a tollat, addig néhány sütit eltüntetett a dobozkából. Csakhogy éppen akkor lépett a háta mögé a főszerkesztő úr, aki nem igazán kedveli ha bárki bármiféle élelmet fogyaszt az irodában, és főleg ha azt „aljas módon, rejtegetve teszi” - ahogy mondta Vencelnek - vagyis inkább amit megértett Vencel abból a szitokáradatból, amit a fejére zúdítottak.

kép: Darek Zabrocki - Lonely rider

Vencel előbújt az íróasztal rejtekéből, természetesen csak akkor, amikor a főszerkesztő úr elhallgatott. Felült a székére és gyors tempóban írni kezdett valami cikket a szombati virágkiárusításról, aminek már egy ideje készen kellett volna lennie. A főszerkesztő urat nem hatotta meg ez a munka iránt érzett hirtelen fellángolás. Egy kis ideig figyelte, hogy miként próbál összehozni néhány mondatot, aztán a vállára tette a kezét. Vencel számára már eleve baljósnak tűnt a helyzet, mert ha egyszer a főszerkesztő úr mellette álldogál, az sosem vezet jóra. A kéz vállra tételéről már ne is beszéljünk.

3. Pigler Zita: Az ezeréves tölgy

A "Képekbe dermedt világok" pályázat harmadik helyezett novellája

Egy hatalmas robaj hallatszott a keleti hegyláncon túl. A föld fájdalmasan megremegett, a fák kínjukban sírva fakadtak, a sziklák ordítva gördültek a közelben csordogáló kis patakba. A természet csendjét az állatok kétségbeesett üvöltése törte meg; a madarak észt vesztve repültek minél messzebb a sziklafaltól, az emlősök és hüllők a letört faágak és a sűrű aljnövényzet között szlalomozva keresték a kiutat. Pár perccel később ismét a csend vált úrrá a legősibb erdőn, úgy tűnt, a rengeteg nyugodtsága átragadt a benne élő flórára és faunára is.

kép: Kekai Kotaki - The Druid

A rózsaszínből lilába változó lenyugvó égbolt sosem látott színeket öltött. Mintha az erdőt körülölelő szellem is sejtette volna, hogy ez az alkony más, mint az eddigiek. A hideg északi szél most lágyan cirógatta az óriásira nőtt fák leveleit, kedvesen szólt az avarban lapuló apró állatokhoz. A távolban vékony fekete oszlopok ostromolták a kékessé váló égboltot, amelyek percről percre egyre vaskosabbak és sűrűbbek lettek. Az erdőt megvilágító hold sugara egyre halványabbá vált; az eddig háborítatlan természetre most sötétség borult. A nyugati domb mögött csörrenés, csattogás hallatszott, majd néhány fenyő visítva dőlt a fekete földre, hatalmas port hagyva maguk körül. Sárgás fémdobozok jelentek meg az északi ormon, méretes karjukkal a patakba tolták a bérc tetején lévő egyenetlen talajt. A füstoszlopokat lángcsóvák váltották fel, amelyek őrjítő fájdalmat okozva égették meg az útjukba eső élőlényeket, akik kínjukban néma imát rebegetek a Védőszentjükhöz.

Eredményhirdetés - Képekbe dermedt világok

A pályázatra ismét számtalan remek novella érkezett. A zsűri értékelése alapján a nyertesek a következők:

I.   Szigeti Letisa    Az énekes
II.  Köles Hajnalka   Lány a babák mögött
III. Fülöp Dorottya   A lovag és az újságíró
III. Pigler Zita   Az ezeréves tölgy

A harmadik helyen holtverseny alakult ki.
A novellákat az elkövetkező napokban közzétesszük a blogon.

Szeretettel gratulálunk a nyerteseknek, és
köszönjük szépen a részvételt Mindenkinek!

Farkas Viktória & Vass Attila
           ~ Írnom kell! ~

FACEBOOK oldalunk: https://www.facebook.com/irnomkell

Fanfiction kicsit másképp! - Pályázat!

A fanfictionök korát éljük. A kezdő írok között nagyon sokan úgy kezdik pályafutásukat, hogy egy általuk kedvelt irodalmi műből megismert világot bejárnak képzeletben. Annak történetét, azok szereplőivel, vagy újabb szereplőkkel, átszövik, kibővítik, folytatják az eredeti műben megismert világot. Az így felfedezett és átélt élményeket azután megírják. Manapság talán a legtöbben a Harry Potter és a Trónok Harca rajongói közül kerülnek ki.
Mi arra lennénk kíváncsiak, hogy klasszikus irodalmi művek alapján, Ti hogyan folytatnátok, vagy írnátok meg más szereplő szemszögéből? Vagy a történetet hogyan alakítanátok? Ezért gondoltunk arra, hogy a következő pályázatunk témájaként pár nagy klasszikus műve alapján kellene fanfiction-t írni.

kép: Pavel Vlášek- In A Dream

Ihlet és alkotói válság

A kép forrása: http://morrighansmuse.com/2014/03/27/daily-prompt-the-great-pretender Köszönjük!

Sokan sokfélét írtak már ebben a témakörben, ám úgy gondolom, ez olyasmi, amit érdemes minél több oldalról körüljárnunk. Az írás munka, ugyanakkor, mint alkotó tevékenység, feltétlenül lelki élmény is. Ezt pedig mindannyian másképp éljük meg. 

És itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy mindenkit arra biztassak, ossza meg velünk a saját tapasztalatait.

Zakariás Cecília: A vázlatfüzeten túl

kép: Magic by geonebieridze

Egy napsütéses szombat reggel tökéletesen el tud feledtetni minden kötelességet, az esszéírással és a mosogatnivalóval együtt. Zinka is csak a gyönyörű fényviszonyokra gondolt, és elhatározta, ma végre a főtéri szökőkút előtti padon ülve fog zavartalanul rajzolni. Úgy vélte, jobb minél előbb elindulni, hisz a belváros ódon épületei sem fognak örökké ott állni. A buszmegálló felé sétálva a felhőtlen eget kémlelte, és majdnem el is mosolyodott. Csak a hirtelen feltámadt szél zavarta, ami folyton arcába fújta kócos halványbarna haját. Kicsit szorosabban fogta vázlatfüzetét, és még egyszer leellenőrizte, tényleg elhozta-e a megfelelő ceruzákat.

A belvárosban már leszegett fejjel sietett a megszokott padhoz. Csak a tavalyi burkolás óta elszabaduló utcaköveket és ócska bőrcipőjét látta, fejében viszont már a tervezett kép kezdett összeállni. Elővette vázlatfüzetét, és nekilátott. Egyre csak szaporodtak a vonalak, melyek lassan kezdtek a szemközti épületre hasonlítani. Valami mégis megzavarta az alkotásban.