Meglepetés III.

E-könyveink mostantól a Moly-on is megtalálhatóak az alábbi linkeken:
Az alkotó ember / Képekbe dermedt világok
A megálló / Miért?

Meglepetés II. : A megálló - Miért?

Kedves Szerzők!

Meghoztam nektek a blog második e-könyvének értékelését is. :)

Győrvári József: Az Adatgyűjtő

A Miért? pályázat

helyezett novellája

Tinqua aprócska lény volt. Szinte miniatűrnek mondható. Mégis átutazta a fél galaxist, és még csak el sem fáradt, bár energia alapú életforma lévén, a fáradtság fogalma, mint olyan, nyilván nem is létezett a számára. A mi, emberi felfogásunk szerint biztosan nem, viszont a Duracell nyuszi elnevezés kiválóan illett volna rá, amilyen szünet nélkül járta a végtelen univerzum számtalan naprendszerét. Nem, mintha túl nagy kedve lett volna hozzá, de nem kérték ki a véleményét. Tehát ment és tette a dolgát, vagyis a neki kiosztott feladatot, amiben egyébként nem hivalkodó méretei kifejezetten a hasznára váltak, hiszen annak köszönhetően észrevétlenül olvadhatott bele a legtöbb létformába. Adatok gyűjtésével bízták meg ugyanis, amiket akkurátusan felcímkézve eltárolt magában. Teljes titokban dolgozott, mint egy kis kém, mert nem kapott felhatalmazást se kapcsolatfelvételre, se beavatkozásra az idegen világok mindennapjaiba. Szigorúan csak a lehető legszélesebb körű tudás felhalmozását várták tőle a galaxisban fellelhető élőlényekről, esetleg civilizációkról, és annak haza juttatását, hogy az otthoni okosok majd kedvükre vizsgálódhassanak benne.

L. Bird: Márványpult

A Miért? pályázat

helyezést elért novellája

Végre! Épségben ideért a pulthoz. Négy perce még biztos voltam benne, hogy a kocsmaajtótól idevezető három méteren szegény pára elhalálozik. Nem csak azért, mert ennyi idő kellett neki, hogy megtegye ezt az ominózus három métert. Hanem mert tette azt olyan életidegen mozdulatokkal és kilengésekkel, hogy félő volt, akkorát esik, hogy azonnal szörnyet hal. Csap részeg – gondoltam – csütörtökön, hajnali fél hétkor. Hogy a náthás, hóbelebancos életben tud valaki ilyen állapotba kerülni olyankor, amikor más még úgy alszik, mintha kupán vágták volna. Hogy jött nekem annak idején az ötlet, hogy már hatkor kinyissam a krimót? Ilyenkor tényleg csak a bolondok, vagy a megtörtek vedelnek. Vagy éppen a tegnapból még magukhoz nem tért egyetemisták, egy buli után. Ahogy frissen betoppant vendégem hetek óta nem mosott, méretileg erősen eltúlzott, szakadt, zöld kabátját elnéztem, ő inkább az első kettőt képviselte. De azt egyszerre.

kép: pixabay.com

Agatha Keyguard: WildSoul.Sys

 A Miért? pályázat megosztott

helyezést elért novellája

A sötét szoba magányos székében, unottan kulcsolta össze ujjait a tarkójánál.

A kibertér jellegzetes világa most is pont olyan volt, mint máskor; kódokból összetákolt virtualitás, amihez csak néhány szakavatott értett és ami merőben eltért a valóság felépítésétől. Itt csak akkor volt neonlámpa, nyüzsgés és élet, ha bekódolták. Gyűlölt itt várakozni. Mintha egy csapdában lenne, ahová csak mások által juthat ki és be. Mégis itt kellett lennie, mert ez volt a parancs.

Mellette -akár egy neonszínű dögcédula- a saját adatait látta kivetülve:

Név: Vincent Wong

Neme: Férfi

Kor: 21

Magasság: 167 cm

Emberi súly: 65 kg.

Genetikai szemszín: Barnászöld

Genetikai hajszín: Fekete

Nemzetiség: Amerikai

Rassz: Mesztic (mongoloid-europid)

Ismertetőjegy: Jobb lapockán egy róka tetoválás.

Beosztás: Biztonság védelem

Szánakozva vetett rá egy pillantást. Még jó, hogy az adatok mellett ott virított a bekerülésekor készült fotó, így nem kellett vesződnie önmaga elképzelésével... mintha ez bármikor is megfordult volna a fejében. Azon se csodálkozott volna, ha a cége még a seggméretét is külön rublikában vezetné... amilyen perverzek a laborosok, még ezt is kinézte belőlük.

Ugyanakkor volt egy adat, ami megindokolta, hogy itt legyen:

Emberiesség: 46, 5%

kép: pixabay.com