 |
kép: IN
BED by KsPeR |
|
Tóth Bence alig
várja, hogy keresztapja, édesapjának az öccse, végre magára
hagyja a nyaralóban, melyet egyik beosztottjától bérel két
hétre, s azonnal a melléképületbe megy, mert ott látott egy
biciklit, mellyel bejárhatja az egész falut, melynek egy tucatnál
nincs több utcája, ráadásul Vaspör mindössze
háromszázhetvenhárom lakossal büszkélkedik, akiket szinte
személy szerint megismerhet két hét alatt.
Pontosabban
megismerhetne, ha nem kellene megírnia a szakdolgozatát, melyhez az
összes szakirodalmat régen begyűjtötte, csakhogy az idő kifolyik
a keze közül, mert rendszerint másnapra hagyja a munka
megkezdését. Mindig másnapra. A másnapok pedig húzzák maguk
után az eltékozolt időt, lassan alig marad annyi ideje a leadási
határidőig, hogy a szakirodalomból összefabrikáljon egy
elfogadható szakdolgozatot, mert azt igazán nem várhatja el tőle
senki, hogy szürkeállományát megdolgoztassa, nota bene, eredeti
gondolatokkal tűzdelje meg az összeollózott tananyagot.
A hároméves
alapszakot négy év alatt abszolválta, a mester szakon is már
hatodik féléve koptatja az egyetem burkolatát, s ha most sem
végez, akkor bizony keresztapja száműzi valamelyik angol
kisvárosba, hogy megtanulja az autókarosszéria lakatosság
valamennyi csínját-bínját, mert megígérte a szüleinek, még
Bence pelenkás korában, hogy vállalja a gyerek taníttatását,
fizeti az egyetemi költségeit, vagy egy divatos szakma
megszerzését. Azzal nem számolt, hogy Bence gyereknek a tanulás
iránti affinitása a nulla felé konvergál, s éles eszét
elsősorban a szebbik nem és a sportautók alapos tanulmányozására
fordítja, ráadásul igazán nagy sikereket kizárólag a napokig
tartó bulizásokban ér el.