A kérdésre, hogy egy nem
sikeres (bár ez elég szubjektív) író tud-e megfelelően az írásról érdemlegeset
mondani, egy hasonlatot hoznék fel a sportból.
- Nem minden sikeres edző volt sikeres sportoló, és nem minden sikeres
sportoló lesz sikeres edző. -
Mindenhez kell egy adott
készség, hogy nyitottak legyünk befogadni minden olyat, amitől az adott
területen jobbak lehetünk. Nem másoknál, hanem mindig magunknál. Ebből adódik,
hogy egy kevésbé sikeres írónak is lehetnek jó meglátásai.
Hogyan írjunk jó történetet?
Hogyan írjunk jó történetet?
Tömören a válasz:
Közérthetően.
Kicsikét kifejtem
bővebben is. Amikor egy történet kipattan a kreatív
elménkből, az olthatatlan vágy tettekre ösztönöz minket, hogy ezt másokkal
megoszthassuk, képzeletvilágunk utazóivá tegyük őket. Ezért leírjuk, majd
megosztjuk velük.
Soha ne feledjük, hogy
ők nem azt látják, élik át, amit mi. Csak hasonlót. Az általunk megjelenített
szimbólumok, ábrázolások annyit mondanak nekik, amennyire az ő életükben
szerepelnek ezek a dolgok. Legyen szó bármilyen műfajról, a megalkotott
fogalmak, szavak, mind kapcsolódnak képzeletvilágunk valamely
megtestesüléséhez. De ez a képzeletvilág a miénk, egyéni és nem a közösség
által széleskörűen ismert. Aki ír, általában mind egy kis saját szubkultúra
részese.
Ahhoz, hogy a saját
képzelgésünk találmányai széles körben ismertté váljanak, ne legyenek idegenek
az olvasók számára. Olyan fogalomtárat kell megalkotnunk, amelyet az ő kreatív
elméjük, majdhogynem teljes mértékben értelmezni tud. (ilyenek pl.: fúziós
generátor, hiperhajtómű) A példákban olyan szavak kombinációját láthattuk, ha
nem is a teljes szó jelentésével van tisztában az olvasó, az egyik szó ismerős
számára, tisztában van annak funkciójával, és így a tudata kiegészíti és
megjeleníti elméjében a képet róla.
Mert írhatom én, hogy
vertikális toler, hiprabolis indukció vagy térkoordinációs parallaxis, az
olvasó csak néz és hülyének érzi magát. Bocsánat a kifejezésért, de én így
szoktam érezni magam, amikor hasonló kifejezésekkel találom magam szemben. Volt
olyan regény, aminek az első pár oldalán tucatnyi olyan kifejezés szerepelt,
aminek a jelentését nem értettem és a könyv hamar papírhulladékként végezte.
Szerintem az író nem erre szánta regényét. Kivéve, ha az a kevéske díjazás
érdekelte, amit a regényéért kapott a kiadótól. Viszont előrevetítve az ilyen
író jövőjét, hát, nem túl rózsás.
Nem attól lesz egy írott
alkotás egyedi, hogy új szavakat, fogalmakat kreálunk. Nem muszáj a nevesebb,
befutott írok által kreált kifejezéseket alkalmazni, vagy a sorozatokból,
képregényekből meríteni. (kivétel, ha fanfiction-t írsz) Lehet a szó egy sima
hétköznapi kifejezés kicsit átvariált változata. A mai napig azt mondjuk az
autó üzemanyag mennyiségét növelő pedálra, hogy gázpedál. Pedig nem is gázt
adunk vele. A gyorsításra való felszólítás pedig így hangzik: Adj gázt! A mai napig, hány olyan szót
használunk, ami már csak a funkciót jelöli és nem magát a tárgyat. Mégis
értjük. Az én véleményem az, hogy az írásnál ugyanezt kell tennünk. Az adott
kifejezés által elképzelt funkciót jelenítse meg az elménkben, az olvasók
elméjében.
És ez még csak az eleje,
amire ha figyelünk, egy történetet jól megírhatunk.
~Vass Attila ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése